Gyanakszom | ||
Gyanakszom azokra, akik a
nyugati civilizáció diktatúrájának egyes következménye ellen emelnek szót, az
ok megszűntetésére tett javaslat nélkül.
Lehet ez a következmény – mint jelenleg –
országokat vagy egy ország-csoportot érintő, mint a be- és kivándorlás (ld.
magyar- és EU-s pártok és parlamenti képviselők megnyilvánulásai), vagy ennél
nagyobb hatásúak, mint a III. (nukleáris) Világháború veszélye, amely
kirobbantására az USA és csatlósai Oroszország fenyegetésével készülnek (Ken Jebsen, német újságíró: „Szellemi mozgósítás” https://www.youtube.com/watch?v=nMhv4XBJ8fs).
Ezt pusztán önfényező pótcselekvésnek tartom, mert minden épeszű embernek
tudnia kell, hogy az ok újratermeli az okozatokat,
tehát a következmények elleni fellépés
önmagában nem eredményez megoldást.
Gyanakszom azokra, akik érezve, hogy a társadalmi
tűrőképesség határát súrolja a diktatúra elleni elégedetlenség, fellépnek hangzatos jelmondatokkal,
olyan hivatkozásokkal alátámasztva felhívásukat, amelyek vagy a diktatúra közvetlen visszarendeződését
jelentik (pl. Szent Korona Tan, történeti alkotmány), vagy olyan „szakmai”
megoldásokat javasolnak, amelyek reálisan
nem valósíthatók meg részben a javasolt megoldás vázlatossága, részben a
megoldás alaptalansága miatt (a részeket rendszerré szervező megoldás hiánya, alkotmányossági
kérdés hatástalan nemzetközi szintre terelése, az EU „vélemény-nyilvánító” népi kezdeményezésének „ügydöntőként”
feltüntetése).
Gyanakodásom oka az, hogy a gyanakvásra okot adókat felelőtlennek tartom.
Természetesen én sem értek egyet azzal, hogy az
emberek elhagyják hazájukat és máshol éljenek. Azt sem támogatom, hogy Magyarország idegenekkel ossza meg azt az
életteret, amelyben már saját nemzetének sem biztosít nemcsak jövőt, hanem
jelent sem.
Természetesen én is ellene vagyok annak, hogy a diktatúra két pólusa úgy döntsön az
egyeduralom birtoklásáról, hogy acsarkodásukkal az emberiséget pusztulással fenyegetik.
És természetesen én is ellene vagyok annak, hogy ebben
a hatalmi harcban mi bármelyik félnek kengyeltartója legyünk.
De felelőtlenség úgy tüntetni fel ezeket a
következményeket, hogy nem határozzuk
meg azt a megoldást, amely az azokat kiváltó ok helybe lép.
És felelőtlenség az összes eddigi és ezutáni következmények megoldásaként olyan eszmét
javasolni, ami az ok módosítását jelenti, esetleg egy korábbi kort
jellemző, idealizált – de voltaképpen ugyancsak diktatórikus – eszme visszahozásával.
Ken Jebsen német
újságíró beszél a nukleáris világháborúval veszélyeztető amerikai hadiipar
igazi céljairól, amely a médián keresztül hamis és félrevezető tájékoztatással
uszítja Európát az oroszok ellen. De mindezt a „leleplezést” nem egészíti ki azzal, amit és ahogyan
tenni kell.
Gondolom, Jebsen videoja bejárja Európát. Így, lázítóan, megoldás adása nélkül. A magyar „nemzeti” média is
természetesen átveszi azzal, hogy „már a
németek is látják, hogy gazemberségbe hajszolták őket”.
Ken Jebsen azt
mondja, hogy ő előre jelezte azt,
hogy a válság eddig fog fajulni, ezért kell rá hallgatni, és őt kell követni
(de csak az utcára).
Az előrejelzéssel én sem állok hadilábon.
2002-2003-ban tényekkel alátámasztva
figyelmeztettem mindenkit, hogy az
EU-tagságunk a nyomort fogja jelenteni. Még a „nemzeti” oldal is túlzónak
tartotta véleményemet. („Csak nem tösznek velünk
ilyet?!”)
2004-ben ugyancsak a nemzetközi helyzet
elemzése alapján állítottam, hogy az
Európai Alkotmányt népszavazással nem tudják hatályba léptetni. Ezért a
kijelentésemért szinte a teljes „nemzeti” oldal lehülyézett.
Mindkét előrejelzésemet az ok – a liberális-kapitalista, kínálat-monopólium anyagiasságát
kiszolgáló paradigma – alternatívájának
bemutatásával ellensúlyoztam, éppúgy, mint azoknak a koreszme-módosítást
(és nem koreszme-váltást) megoldásként jelölő emberek felvetéseinek
kritizálásakor, akiket a „nemzeti” oldal nagytekintélyű jogászoknak,
közgazdászoknak és történészeknek tart.
Amikor az EU vezetői - mintegy önigazolásként -
egymás után „nyugtatták meg” az európaiakat arról, hogy „a föderalizmusnak nincs alternatívája”, akkor egy kétkötetes
tanulmányban úgy cáfoltam ezt a megállapítást, hogy az Európai Konföderációról szóló szerződéstervezettel bemutattam az alternatívát.
Legutóbbi – halkan mondott - előrejelzésemben
arra hívtam fel a figyelmet tényekkel bizonyítva, hogy megállíthatatlanul halad a világ a konföderalizmus (a nemzetek érdekérvényesítésének összhangja) felé, megjegyezve, hogy igen
nagy fájdalmak között folyik ez az átalakulás a föderatív (nemzetek fölötti
érdekérvényesítés) korszemlélet minden eszközzel (akár világégéssel) védett hatalma
miatt.
Korábban többször jeleztem (de eddig többnyire süket füleket találtam),
most megismétlem: a családok és
települések érdek-összehangolásával kell alulról újjáépíteni a konföderatív
Szent Korona Országát, ami mintát ad az emberiségnek az emberi életre. Erre
útmutatót is készítettem, Magyarország minden településének adataival.
Bárki azt mondhatja, hogy ugyanúgy önjelölt jövendölőnek tartom
magam, mint Ken Jebsen.
Azt is tudom, hogy írásom nem lesz akkora ismertségű, mint Jebsen vagy azoknak
a gyanakvásomra okot adó nagy tekintélyű jogászok, közgazdászok és történészek
videói, akiket a „nemzeti” oldal hiteles szakértőknek tart.
A velük való párhuzamvonásnak az
ellensúlyozására szeretném, ha mindenki megjegyezné: én a Szent Korona Értékrendet közvetítem, nem saját okoskodásaimat,
valamint azt mondom, hogy álljunk egymás
mellé, porszemekként, az Emberiség (porszemek tengere) kiegyenlítetlenségének megszűntetéséért, és nem azt, hogy álljatok mögém.
Nem nekem kell elgondolkodnom tetteimen.
Kelt Szegeden, 2015. Jégbontó havának 9. napján.
Szeretettel, Halász József
|
||
|