Varga István előadásában az összes következmény egyik oka, az áruvá vált pénz „emberközelivé” tétele felé vezető első lépést ismerhettük meg - a fedezet, valamint a kínálat-kereslet és az igény-lehetőség felé orientáltság meghatározása nélkül.

Toroczkai László felfedte, hogy a bevándorlás annak a bomlasztó-megosztó gondolkodási módnak, mint oknak a következménye, ami terror (politikai és/vagy gazdasági hatalom megszerzése és megtartása érdekében kifejtett erőszak) alatt igyekszik tartani a világot, ezzel biztosítva, hogy érdekeinek érvényesítése fölötte álljon a nemzetek és államok érdekérvényesítési lehetőségein.

Gaudi Nagy Tamás és Lehmann György gyakorlati bizonyítékokon keresztül mutatta be, hogy a társadalmi együttélés közmegegyezésen (konszenzuson) alapuló rendszerétől hogyan távolodott el a nyugati civilizáció jogrendszere.

Eva-Maria Barki önkritikusan (1998-ban még az EU-tagságra bíztatott bennünket) mutatta be a nyugati civilizációt számunkra megtestesítő EU elviselhetetlenségét (Rákóczi szavaival: a „szenvedhetetlen igát”), azokat a világot fenyegető következményeket, amelyek – ha nem lépünk fel ellene időben – olyan emberiség elleni genocídiumot jelentenek, ami után a „negyedik világháborút” botokkal és kövekkel vívják – ezt a véleményét előadása után, folyosói beszélgetésen fejtette ki.

Bene Gábor a megosztottság célját és következményeit ecsetelte előadásában, megállapítva, hogy az emberiségnek egyetlen útja maradt: paradigmaváltással a nyugati civilizáció helyére az embernek emberi életet adó ősi civilizáció értékrendjét kell állítani.

Beszédemet – Eva asszony beszédének hatására – átalakítottam az előre nyilvánosságra hozotthoz képest és azt helyeztem a középpontba, hogy érzékeltessem: a föderatív nyugati civilizáció felváltása a konföderatív ősi civilizációval évek óta elkezdődött folyamat, amely részei a föderációba ágyazva kerülnek nyilvánosságra, a teljes rendszer ismertetése nélkül.  

Immár nyolc éve, hogy Vona Gábor azzal indokolta felajánlott együttműködésem elutasítását, hogy szembemegyek a „köztiszteletben álló” személyekkel.

Vasárnap Lehmann György szembe ment Bogár Lászlóval a devizahitelesek felelősségével kapcsolatban, rámutatva a „nemzeti oldal” némely „köztiszteletben álló” közszereplőjének tényleges elkötelezettségére.

Sajnálom, hogy „Az Arvisura „igazsága”” címmel elhangzott egy „tudományos” előadás Darai Lajostól (társszerző az ausztráliai Cser Ferenc), ami a nyugati civilizáció módszereivel bizonyítja az egyetemi padot nem koptatott, pusztán „táltos” szerző által leírt őstörténeti munka valótlanságát.

A nyugati civilizáció történelemhamisítási módszere a bizonyítékok megsemmisítése, titkosítása, vagy meghamisítása (rovásfák, imahelyek, perdöntő bizonyítékot szolgáltató dokumentumok – akár pápai enciklikák), és ez után azok számonkérése, illetve visszadátumozott bizonyítékok gyártása azzal a céllal, hogy később azokra „eredetiként” lehessen hivatkozni.  

Ez a módszer magában rejti a sánta kutya esetének megismétlődését.

A sánta kutya az Arvisurával kapcsolatban még vígan szalad (legalább is a nyugati civilizáció gondolkodási módján szocializálódottak tudatában), de az Igazság törvényszerűen utoléri.

Egy utolért (nem akármilyen: falkavezér) kutya esete legyen itt példának.

Az emberiség életének alapkérdése, hogy milyen iránymutatást (Alkotmányt) követve kell élnie. A nyugati civilizáció követői természetesnek veszik, hogy az iránymutatás (Alkotmány) egy történeti folyamat eredménye és - ha felülemelkednek a „természeti törvények”-szemléleten – azt mondják, hogy Isten akarata megismerhetetlen (agnosztikus), ezért az ember magára hagyott élete alakításában.

A sánta kutya esete itt jön elő. Már Aquinói Szent Tamás is tagadta az Isteni Akarat megismerhetetlenségét, de egy magyarsághoz fűződő bizonyíték félreérthetetlenül mutatja, hogy a Magyar Küldetés nem valami általános, csak szakrális feladat, hanem az „Istenszülő feladata egy részének teljesítése”. (Molnárfy Tibor) Márpedig, hogy lehet egy feladatot végrehajtani, ha nem ismerjük azt?

Apó, a Nemzet Táltosa fenn, Istenszékén őrzött egy rovásfát, amin – a hagyaték szerint – annak a rótt szövegnek a másolata volt, amire kőre rotta – Apó szerint - Isten szavát a próféta Úr városában. Azt mondták, hogy egy tanulatlan (nemhogy egyetemet nem végzett, de talán iskolázatlan) ember által állítottaknak nincs tudományos alapjuk. (A krónikás: Wass Albert, a történet ideje: 1921, a forrás: „A hagyaték”.)

A hitetlenségnek ez a sánta kutyája 1954-ig szabadon futkosott, akkor érte utol az Igazság: Krámer Mezopotámiában, Úr városában talált egy kőtáblát, amire az Úr szava volt vésve, ugyanazzal az Iránymutatással, amit Apó őrzött Istenszékén. 

XXIII. János ezzel bizonyította, hogy Jézus tanításának a Krámer által megtalált „Paralel Bibiliában” szereplő ősi értékrend az alapja, nem az „ősdi judaizmust” közvetítő Tóra (Ószövetség). (Az ezt a megállapítást tartalmazó „Penitentiam agere” kezdetű enciklika teljes szövege csak a Vatikáni levéltárban található. A nyilvánosan elérhető szövegből ezt a részt kivették.)

Vagyis az emberi élet alapja az Isteni Iránymutatás.

A nyugati civilizáció „történelemértelmező módszerét” alkalmazta Szántai Lajos vasárnap elmondott beszédében, ahol megállapította: „idiótizmussal van tele a fejünk” és „elhülyülésünket” Szent Istvánra kenjük. Szerinte a „Koppány – István ügy” (bár nagyobb súlyú, mint „egy Valentin napi lufi-buli ünnepség”), figyelemelterelés a lényegi kérdésekről. 

Figyelmébe ajánlom Szántai Lajosnak József Attila gondolatát: „az igazat mondd, ne csak a valódit!”

Ő ugyanis ékesszólóan emelte a valódit az igaz helyére és ennek megfelelően szelektált példákat hozott annak bizonyítására, hogy István kereszténysége nem Róma (vagy Bizánc) kereszténysége. 

Ez a megállapítás nem igaz, ahogyan félrevezetőek a templomokkal kapcsolatos megállapításai, vagy az, hogy a diktatúra elfogadásának értelmezi túlélési szokásainkat.

A Koppány és István közötti különbség azonos a szabadság és az idegeneknek kiszolgáltatottság közötti különbséggel.

Kell bizonyíték?

Ismerje meg, Szántai úr a Quedlinburgi Szerződést, ami szellemében István irtatta annak az értékrendnek még az emlékét is, amit Ön elismer: a magyarság szkíta eredetét.

Nem akarok kemény szavakat használni, de az szemenszedett valótlanság, hogy István nem a zsidókereszténység szellemében kényszerítette a magyarságot a nyugati civilizáció „szenvedhetetlen igája” alá. (Az Intelmekben mintaként idézi pl. a Tórát.)

Vagy más:  

Az Aranybulla a püspököket, jobbágyurakat, nemeseket határozza meg a hatalom gyakorlóiként.

A Tiborcok – vagyis a volt „szabad magyarok” – ugyanebben a korban így élnek:

„És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.”

(Remélem, nem kell az idézetet forrás-megjelöléssel ellátnom.)

Ez a lényegi kérdés, és ez teszi mindenki számára érthetővé István és Koppány közötti különbséget, Szántai úr!

__________________________________________

Remélem, akik a Szittya Világtalálkozón részt vettek, és akik megismerik az ott elhangzottakat, megértik és megérzik, hogy a „nemzeti oldal” „köztiszteletben álló” közszereplői milyen szándékkal ténykednek.

A magyar ember ki tudja választani a búza közül az ocsút, bármilyen ékes szavakkal is leplezi az önmagát.

Kelt Szegeden, 2015. Napisten havának 2. napján.

Halász József