Minden diktatúra (szocialista-kommunista
és liberális-kapitalista) sajátjának tekinti Petőfi Sándort, és azt igyekszik
bemosni az agyakba, lelkekbe, hogy a „Magyarok
Istenére” esküdve elfogadjuk az ő szabadság-értelmezésüket, ami az embert „emberi tőkének” tekinti,
szabadságát a szabadság korlátait
elszenvedő (passzív) szabadságnak, és nem cselekvő (aktív) szabadságban élő ingéniumnak, aki mindenkori lehetőségeit és
adottságait felhasználja annak érdekében, hogy szabadság-korlátokat ledöntve szeretetben éljen.
Azt mondják,
hogy a nyíl célja az a királyi trón, ami a
diktatúra másik válfajnak (szocialistában kapitalista, kapitalistában szocialista) vezér-megnevezésére utal, nem pedig
arra a társadalmi rendszerre, ami az
oltár és a trón emberellenes szövetségében kirekesztőkre és kirekesztettekre
osztja meg az emberiséget.
A „szent világszabadság” pedig szerintük az internacionalizmus, vagy (a diktatúra
másik változatában) a kozmopolitizmus
szinonimája, vagyis egy titkos
háttérszervezet érdekérvényesítése a nemzetek fölött (föderáció), nem pedig az Isteni Iránymutatás követésében
egységes érdekű emberiség társadalomszervezési (konföderatív) rendszere,
amelyben a nemzetek szabadsága abban mutatkozik meg, hogy egymással összehangolják érdekeik érvényesítését.
Nos –
bármennyire is identitás-emelő gesztus – Petőfi
temetése a diktatúra üzenetét fogja közvetíteni, az elmondott beszédek és a
beszédeket elmondók személyén keresztül.
Ennek ellenére, részt veszek a temetésen, lelkemben azt
a Petőfit éltetve, aki tudta, hogy mit jelent a Magyarok Istenére
tett eskü, mit jelent a Magyar Küldetés cselekvő szabadsága, mit jelent az
Isteni Iránymutatás „szent világszabadságot” hozó szelleme.
Ha akarjátok,
ebben a szellemben megosztom gondolataimat azokkal, akik képesek láncban megélt, elszenvedő szabadságunkat felcserélni „régi
kardunkra”, a cselekvő szabadságra.
2.„Az Orosz és a Burját Elnök is levélben
jelezte szándékát.... a MAGYAR NEMZET MEGKÖVETÉSE
érdekében.”
A jelenlegi világpolitikai helyzetben a
trójaiak aggályát osztom, ránk alkalmazva a mondást: „tartok az oroszoktól akkor is, ha bocsánatkérést hoznak”.
A kétpólusú diktatúra hidegháborújának
természetes következménye, hogy mindkettő
erőt akar elnyerni ellenségétől. Nem kell ezt különösen bizonygatni,
mindenki látja, mi a cél Ukrajnával, a másik oldalon Görögországgal és
Magyarországgal.
Az tény és nem „nyílt titok”, hogy az USA igyekszik az EU-t bekebelezni.
Azt érdekeink védelmében kell kimondani, hogy ez nemcsak számunkra, hanem egész Európa számára elfogadhatatlan.
Az Oroszország vezetésével létrejött Eurázsiai Gazdasági Unió ugyanarra a négy
liberális alapelvre (tőke, áru, szolgáltatás és munkaerő szabad áramlása) épül, mint az EU és a tervezett
Transzatlanti Unió.
Magyarországnak kulcsszerepe van, de nemcsak
geopolitikai helyzeténél fogva, hanem elsősorban azért, mert mi vagyunk a Hagyaték letéteményesei, azé
a Hagyatéké, amely megszűntetni hivatott
minden diktatúrát, az individuum „énje” helyére a közszabadság „személyét”
állítva.
Az kétségtelen,
hogy Putyin politikájának erőteljes
konföderatív vonásai vannak: közreműködés a BRICS létrehozásában, az értékcsere
mintaadó gyakorlati megvalósítása az Iránnal kötött „olajért árut”
szerződéssel.
Mindezek
figyelembevételével: az Eurázsiai
Gazdasági Unióra váltani EU-tagságunkat, a magyarság érdekeivel ellentétes.
Ugyanakkor
minden olyan – szigorúan
konföderatív alapú (vagyis célzott területre vonatkozó, egyenlő előnyöket
biztosító értékcsere) – kapcsolatra
késznek kell lenni, amely az igények és lehetőségek összhangjának megteremtését
szolgálja.
Természetesen ez Magyarország teljes függetlenségét
jelenti.
Ha Oroszország ezt elfogadja, akkor lehet kibontani
a Petőfi temetésre hozott ajándékot.