Rendhagyó emlékezés 1956. október 23-ára

Azért rendhagyó ez az emlékezés, mert – általában véve – Ötvenhatot a szocializmus elleni felkelésként, forradalomként szokták értékelni.

Nagyon furcsa ezt látni-hallani, akkor, amikor a diktatúra egy másik változatának vagyunk jelenleg is rabjai. Annak a változatnak, ami megvalósításáért – téves következtetés szerint – 1956 fellépett.

 

Ez hazugság.

 

Bibó egyértelműen leírta – és levezette történelmi adatok alapján -, hogy a szocialista-kommunista és a liberális kapitalista diktatúra azonos gyökerű, mindegyik egy osztálynak, egy társadalmi rétegnek az elnyomását jelenti egy másik társadalmi réteg felett. Azt mondhatjuk, hogy a szocialista-kommunizmus és a liberális kapitalizmus egyaránt a kirekesztők és a kirekesztettek társadalmi formáját valósítja meg, vagyis mind a kettő az emberek és az államok szabadságát veszi el.

 

Erről van szó pontosan, a mi esetünkben, amikor azt látjuk, hogy a 973-as Quedlinburgi Szerződéssel - Géza árulása nyomán - elveszített szabadságunk visszavételéért kellett küzdenünk ezerkétszáz éven keresztül, és nem pedig a szabadság megőrzéséért. A szabadság megőrzéséért utoljára 907-ben, a Pozsonyi Csatában vívtunk háborút, sikeresen. Amikor „sportszerű” keretek között nem tudták elvenni szabadságunkat a nyugati civilizáció letéteményesei, akkor cselhez folyamodtak, és ennek a cselnek lett az áldozata Géza árulásán keresztül a magyarság.

A Quedlinburgban elveszített szabadságot akartuk visszaszerezni, folyamatosan a történelem során. Ezt tette Dózsa, ezt tette Bocskai, ezt tette Rákóczi, ezt tették a Negyvennyolcasok és ezt tették az Ötvenhatosok. Tehát hangsúlyozom – és szeretném, ha ezt a hangsúlyt mindenki elfogadná, aki nem, az bizonyítsa ennek az ellenkezőjét -, hogy 1956 a diktatúra elleni forradalom, felkelés és szabadságharc volt, és nem a diktatúra egyik formáját – a szocializmust - célozta meg, hanem a teljes diktatúrát.

Ezt bizonyítja Pongrátz Gergely Szegedi Beszéde, amelynek egy részletét – ami a forradalom célját határozza meg – nézzük és hallgassuk meg közösen, azért is, hogy a bizonyíték egyértelmű legyen.

 

[Sokan megkérdezik, hogy mit is akartunk mi 56-ban? A válasz nagyon egyszerű. Íme: Egy szabad és független Magyarországot. Azt akartuk, hogy Magyarország végre legyen a magyaroké.

Egy középutat kerestünk a kapitalizmus és a kommunizmus között. Egy harmadik útról álmodoztunk, amely nem a tőkéseknek vagy a kiváltságos kommunistáknak szolgálja az érdekeit, hanem az egész magyar népnek.]

 

Amikor a hármas cél meghatározását megvizsgáljuk, arra jövünk rá, hogy ez a három cél tulajdonképpen egybeesik azzal, ami az ősi civilizáció Szent Korona Értékrend által közvetített társadalomszervezésének iránymutató alapja, így hát nem ötvenkilenc éve, hanem akkor fogalmazódott meg, amikor először ráeszmélt a magyarság az elvesztett szabadság élhetetlen következményére.

 

-    Az első pont („Független és szabad Magyarországot!”) az ember és az állam szabadságában mutatkozik meg a Szabadság Alkotmányában.

-    A „Magyarország a magyaroké!” célkitűzés a Szabadság Alkotmányának két pontjában köszön vissza:

=   Az egyik a földre, a termőföldre, a magyar földre vonatkozik,

     (Ez különösen most aktuális, amikor megpróbálják az ok helyett a következményt vádolni, a földünk elveszítésével kapcsolatban.

Az ok a Lisszaboni Szerződés, aminek következménye az Alaptörvény és a Földtörvény. A Lisszaboni Szerződésből a jogharmonizációs kötelesség alapján kerültek át lényeges és mindent meghatározó kérdések az Alaptörvénybe és a Földtörvénybe.)

     A Szabadság Alkotmánya azt követeli, hogy a magyar föld – úgy, ahogy van – egészében véve az egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amelyet idegenek nem birtokolhatnak. Ezt mondta Ötvenhat is.

=   És azt is követeli a Szabadság Alkotmánya, hogy minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja. Ezt a Magyar Október így határozta meg: „Magyarország a magyaroké!”

 

-    Arra vonatkozóan, hogy akarjuk-e a diktatúra bármelyik formáját is alkalmazni a továbbiakban, Ötvenhat nemmel válaszolt, amikor azt határozta meg - Pongrátz Gergely szavaival -, hogy mi nem szocializmust és nem kapitalizmust akarunk, hanem a sajátos magyar utat járjuk.

     Mi ez a „sajátos magyar út”?   

     Az, amelyet nekünk kijelölt az ősi civilizáció, az a hagyomány, ami génjeinkben él, és aminek a teljes társadalomszervezési megoldása – most már egyértelműen és részleteiben kifejtve - közvetített mindannyiunk számára.

 

     Amikor a Nyugat számára egyértelművé vált a Magyar Október célja, akkor rádöbbent arra, hogy nem érdeke annak győzelme. November 4-én ezzel szembesültek az Ötvenhatosok, amikor – amerikai akarategyezés mellett – a szovjet csapatok a diktatúrát visszaállították. Ezt bizonyítja a Szegedi Beszéd következő gondolata:

 

[A világ urainak azonban nem tetszett az, ami Magyarországon történik. … Attól talán jogosan féltek, hogy a Magyar Október szelleme példa lesz a világ többi népeinek, és majd követni akarják. Tehát halálra ítélték azt a szellemet, amely megváltoztathatta volna a világ képét.]

 

Október 23-án az emlékezést fel kell váltania az önfelszabadító folyamat folytatásának.

 

Ki kell mondanunk:

 

A diktatúra minden válfajából elege van Magyarországnak, a magyarságnak!

Vissza kell térnünk arra az ősi civilizációs értékrendre, amely Magyarországot a szabad magyarok hazájává tette, ami a magyarságot az államalapító és államalkotó nemzetek alkotta közösségként határozta meg, és azt az ősi társadalomszervezési módszert kell alkalmaznunk, amely Magyarország földje és a magyar ember szerves egységként élését határozta meg.

 

Azoknak, akik október 23-án elhatározzuk, hogy folytatni kell az önfelszabadító folyamatot, tudnunk kell, hogy – sajnálatos módon – most még erre a magyarság nincs felkészülve.

Meg kell állapítanunk, hogy gyengék vagyunk lelkileg, szellemileg.

Meg kell állapítanunk, hogy gyávák vagyunk.

 

De azt is meg kell állapítani – mert az előzőek valóság-tartalma fölött ez az igazság -, hogy ez nem azért van, mert elveszítettük ősi hitünket, hanem azért, mert az ezerkétszáz éves agy- és lélek-mosás áldozataként elhalványodott bennünk az az önvédelmi ösztön, amely a szabadság visszaszerzésére serkentette a magyarságot.

 

A Magyar Október erőt ad azoknak, akiket nem gyengített el és nem félemlített meg a diktatúra semmilyen mesterkedése, fenyegetése, és tenni készek azért, hogy az ezerkétszáz éves önfelszabadító folyamat befejezéseként újjászületett Magyarország ismét a szabad magyarok Hazája legyen.   

 

Kérem a Magyarok Istenének erőt, megvilágosodást és a kitartást adó kegyelmét azokra, akik folytatják a Magyar Október küldetését.

 

Kelt Szegeden, 2015. Magvető havának 21. napján

Halász József


 

http://nemzetiegyseg.com/Rendhagyo_emlekezes_1956_oktober_23-ara.pdf

http://nemzetiegyseg.com/A_Harmadik_Ut_es_a_forradalom_elarulasa.pdf