Rendhagyó emlékezés 1956. október 23-ára |
Azért
rendhagyó ez az emlékezés, mert – általában véve – Ötvenhatot a szocializmus
elleni felkelésként, forradalomként szokták értékelni.
Nagyon
furcsa ezt látni-hallani, akkor, amikor a diktatúra egy másik változatának
vagyunk jelenleg is rabjai. Annak a változatnak, ami megvalósításáért – téves
következtetés szerint – 1956 fellépett.
Ez
hazugság.
Bibó
egyértelműen leírta – és levezette történelmi adatok alapján -, hogy a szocialista-kommunista és a
liberális kapitalista diktatúra azonos gyökerű, mindegyik egy osztálynak, egy
társadalmi rétegnek az elnyomását jelenti egy másik társadalmi réteg felett. Azt
mondhatjuk, hogy a
szocialista-kommunizmus és a liberális kapitalizmus egyaránt a kirekesztők és a
kirekesztettek társadalmi formáját valósítja meg, vagyis mind a kettő az
emberek és az államok szabadságát veszi el.
Erről
van szó pontosan, a mi esetünkben, amikor azt látjuk, hogy a 973-as Quedlinburgi Szerződéssel - Géza árulása nyomán - elveszített szabadságunk visszavételéért
kellett küzdenünk ezerkétszáz éven keresztül, és nem pedig a szabadság
megőrzéséért. A szabadság megőrzéséért utoljára 907-ben, a Pozsonyi
Csatában vívtunk háborút, sikeresen. Amikor „sportszerű” keretek között nem
tudták elvenni szabadságunkat a nyugati civilizáció letéteményesei, akkor
cselhez folyamodtak, és ennek a cselnek lett az áldozata Géza árulásán
keresztül a magyarság.
A Quedlinburgban elveszített szabadságot akartuk visszaszerezni, folyamatosan a
történelem során. Ezt
tette Dózsa, ezt tette Bocskai, ezt tette Rákóczi, ezt tették a
Negyvennyolcasok és ezt tették az Ötvenhatosok. Tehát hangsúlyozom – és
szeretném, ha ezt a hangsúlyt mindenki elfogadná, aki nem, az bizonyítsa ennek
az ellenkezőjét -, hogy 1956 a diktatúra
elleni forradalom, felkelés és szabadságharc volt, és nem a diktatúra egyik
formáját – a szocializmust - célozta meg, hanem a teljes diktatúrát.
Ezt
bizonyítja Pongrátz Gergely Szegedi Beszéde, amelynek
egy részletét – ami a forradalom célját határozza meg – nézzük és hallgassuk meg közösen, azért is, hogy a bizonyíték egyértelmű legyen.
[Sokan megkérdezik, hogy mit is akartunk mi 56-ban? A válasz
nagyon egyszerű. Íme: Egy szabad és
független Magyarországot. Azt akartuk, hogy Magyarország végre legyen a magyaroké.
Egy középutat kerestünk a kapitalizmus és a kommunizmus
között. Egy harmadik útról álmodoztunk,
amely nem a tőkéseknek vagy a kiváltságos kommunistáknak szolgálja az érdekeit,
hanem az egész magyar népnek.]
Amikor
a hármas cél meghatározását megvizsgáljuk, arra jövünk rá, hogy ez a három cél
tulajdonképpen egybeesik azzal, ami az ősi civilizáció Szent Korona Értékrend
által közvetített társadalomszervezésének iránymutató alapja, így hát nem ötvenkilenc éve, hanem akkor
fogalmazódott meg, amikor először ráeszmélt a magyarság az elvesztett szabadság
élhetetlen következményére.
- Az első pont („Független és szabad Magyarországot!”) az ember és az állam szabadságában mutatkozik meg a
Szabadság Alkotmányában.
- A „Magyarország a magyaroké!” célkitűzés a Szabadság Alkotmányának két pontjában köszön vissza:
= Az egyik a földre, a
termőföldre, a magyar földre vonatkozik,
(Ez
különösen most aktuális, amikor megpróbálják az ok helyett a következményt
vádolni, a földünk elveszítésével kapcsolatban.
Az ok a Lisszaboni Szerződés, aminek következménye az
Alaptörvény és a Földtörvény. A Lisszaboni Szerződésből a jogharmonizációs
kötelesség alapján kerültek át lényeges és mindent meghatározó kérdések az
Alaptörvénybe és a Földtörvénybe.)
A
Szabadság Alkotmánya azt követeli, hogy a
magyar föld – úgy, ahogy van – egészében véve az egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amelyet
idegenek nem birtokolhatnak. Ezt mondta Ötvenhat is.
= És azt is követeli a Szabadság Alkotmánya, hogy minden magyar érték a magyar érdekeket
szolgálja. Ezt a Magyar Október így határozta meg: „Magyarország a
magyaroké!”
- Arra vonatkozóan, hogy akarjuk-e a diktatúra bármelyik formáját
is alkalmazni a továbbiakban, Ötvenhat nemmel válaszolt, amikor azt határozta
meg - Pongrátz Gergely szavaival -, hogy mi nem szocializmust és nem kapitalizmust
akarunk, hanem a sajátos magyar utat járjuk.
Mi
ez a „sajátos magyar út”?
Az,
amelyet nekünk kijelölt az ősi
civilizáció, az a hagyomány, ami génjeinkben él, és aminek a teljes
társadalomszervezési megoldása – most már egyértelműen és részleteiben kifejtve
- közvetített mindannyiunk számára.
Amikor a Nyugat számára egyértelművé vált a
Magyar Október célja, akkor rádöbbent
arra, hogy nem érdeke annak győzelme. November 4-én ezzel szembesültek az
Ötvenhatosok, amikor – amerikai
akarategyezés mellett – a szovjet csapatok a diktatúrát visszaállították. Ezt bizonyítja a Szegedi Beszéd következő gondolata:
[A világ urainak azonban nem tetszett az, ami
Magyarországon történik. … Attól talán jogosan féltek, hogy a Magyar Október szelleme példa lesz a
világ többi népeinek, és majd követni akarják. Tehát halálra ítélték azt a
szellemet, amely megváltoztathatta volna a világ képét.]
Október
23-án az emlékezést fel kell váltania az
önfelszabadító folyamat folytatásának.
Ki kell
mondanunk:
A diktatúra minden válfajából
elege van Magyarországnak, a magyarságnak!
Vissza kell térnünk arra az ősi
civilizációs értékrendre, amely Magyarországot a szabad magyarok hazájává tette, ami a magyarságot az államalapító és államalkotó nemzetek
alkotta közösségként határozta meg, és azt az ősi társadalomszervezési módszert
kell alkalmaznunk, amely Magyarország földje
és a magyar ember szerves egységként élését határozta meg.
Azoknak,
akik október 23-án elhatározzuk, hogy folytatni kell az önfelszabadító folyamatot,
tudnunk kell, hogy – sajnálatos módon – most
még erre a magyarság nincs felkészülve.
Meg
kell állapítanunk, hogy gyengék vagyunk lelkileg, szellemileg.
Meg
kell állapítanunk, hogy gyávák vagyunk.
De azt
is meg kell állapítani – mert az előzőek valóság-tartalma fölött ez az igazság
-, hogy ez nem azért van, mert elveszítettük ősi hitünket, hanem azért, mert az ezerkétszáz éves agy- és lélek-mosás
áldozataként elhalványodott bennünk az az önvédelmi ösztön, amely a szabadság
visszaszerzésére serkentette a magyarságot.
A
Magyar Október erőt ad azoknak, akiket nem gyengített el és nem félemlített meg
a diktatúra semmilyen mesterkedése, fenyegetése, és tenni készek azért, hogy az ezerkétszáz éves önfelszabadító folyamat
befejezéseként újjászületett Magyarország ismét a szabad magyarok Hazája
legyen.
Kérem a
Magyarok Istenének erőt, megvilágosodást és a kitartást adó kegyelmét azokra,
akik folytatják a Magyar Október küldetését.
Kelt
Szegeden, 2015. Magvető havának 21. napján
Halász
József
http://nemzetiegyseg.com/Rendhagyo_emlekezes_1956_oktober_23-ara.pdf
http://nemzetiegyseg.com/A_Harmadik_Ut_es_a_forradalom_elarulasa.pdf
|
||