Jelkép jellege van annak, hogy most, amikor Jézus keresztre feszítésére és feltámadására emlékezünk, arról a nemzetről írok, amely értékrendje ellentétes volt Jézuséval és ezért őt megalázó, kigúnyoló módon meggyilkolta.

A mózesi értékrend Jahve Isteni Iránymutatására épül, amely a gyűlöletet, egymás eltaposását, kiirtását teszi életelemmé, az emberiséget származása szerint kirekesztőkre és kirekesztettekre (választottakra és gójokra) megosztva. Ezzel szemben Jézus a Teremtő Isteni Iránymutatását közvetítette, a szeretet, a sorsközösség-viselést az azonos sorsú emberekkel, a kötelezettségek és jogok összhangját tartja a „normális létről szóló tanítás” (Hamvas Béla) alapjának.

Jézus nem halt meg fizikai megsemmisítésével, tovább élt az emberekben, ezért az őt keresztre feszítők rájöttek, hogy nem tudják legyőzni, ezért az ő tanításának „élére álltak” már a háromszázas években, és átszabták a Jézusi Tanítást. Jézusból zsidót csináltak, még családfát is hazudtak neki (ezt Jézus maga cáfolta a cenzúrán átcsúszó János evengéliumában [1] ), születésének helyét és idejét saját vallási ünnepeikhez „igazították”, tanítását „átfogalmazták”, emberi tulajdonságaitól megfosztották, kirekesztették azokat a bizonyítékokat, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek a hazugsággal. Bizonyságként összeraktak egy olyan tanítást, ami önmagában is ellentmondásos, és elnevezték Bibliának, a szó arámi eredeti jelentését meghamisítva. Ez a hamis iromány lett a zsidóvá alakított kereszténység iránymutatása és irányelv-enciklopédiája, a Tóra és a Talmud mintájára.

A zsidó-kereszténységben megfogalmazott Istenkép-kettősség felfedését eretnekségnek, istentelenségnek, az ezt „elkövetőket” pogányoknak nevezték (szintén az eredeti értelmezés „felülírásával”).

A magyarok megvédték ősi értékrendjüket – és ezzel a Jézusi Tanításból is kicsengő – szabadságukat 907-ben. Néhány évtizeddel később – elsősorban az Árpád-vér (elsősorban lelki) felhígulásán átesett vezetőinek köszönhetően – a magyarság elszenvedte az erőszakos félrabszolgaságba kényszerítését a 973-as Quedlinburgi Szerződéssel [2] . Az ősi civilizáción alapuló történelmi alkotmányosságunk hatályának felfüggesztése (és a történeti alkotmányosság ránk kényszerítése) visszahozta Jézus keresztre-feszítését, a magyarság sorsában.

Ugyanaz az embertelen értékrend rendelte el fizikai megsemmisítésünket – a vele ellentétes értékrendűségünk miatt – mint amely Jézusét. És ugyanúgy, ahogyan Jézus Tanítása, a magyarság értékendje is tovább él bennünk. Értékrendünket a Teremtő iránymutatását közvetítő Szent Korona közvetíti, történelmünket búvópatakként követve, és amikor szükség van rá, felemelkedik, hogy tisztaforrásában megmártózva hitet, megvilágosodást és kitartást kapjunk értékrendünk visszaállításához.

_____________________________

 

Mint a fentiekből kitűnik, olyan témáról vagyok kénytelen írni, ami több mint kényes.

A kényszer abból ered, hogy a nemzetiségek és a hatalomgyakorlás kérdését sokan (mondhatom: a többség) nem kapcsolja össze, és ezzel tévesen alakít ki véleményt az elkerülhetetlen koreszme (paradigma) váltás lényegéről. Ennek a téveszmének az eltűntetése tovább nem halasztható feladat, ugyanis ez a kérdés egy „bevezető” a teljes kiszolgáltatottság végletekig fokozódása felé. Ez szabadkőműves módszer, amit Medveczky Zoltán definiált (ebben egyetértés van a pártelnök úr és köztem): „Mondj igazat hosszan a bevezetőben - altasd el ezzel a primitív agy figyelmét és szerezd meg szimpátiáját. Utána - bár semmi köze nincs ahhoz a tárgyhoz, amihez írtad - használt fel érvként. Ezt a módszert akkor használd, ha úgy akarsz meggyőzni valakit, hogy tudván tudod, nincs igazad! Ha ez mégsem jön be, tettess sértődöttséget, hogy elkerüld, vagy minimalizáld a vereséget!”

Azért kell kényesnek minősítenem a témát, mert – ha a szándék nem tűnik ki – antiszemitának, rasszistának leszek minősíthető, ami már bűntett-kategória.

 

Óvatoskodnom nem lehet, de szigorúan a bizonyított tényekre kell hagyatkoznom, semmi alaptalan következtetést nem lehet levonnom.

__________________________________

 

Nem lehet a zsidókkal kapcsolatos megállapítást származás-alapú támadásnak, vagy származási-vallási kirekesztésnek venni, ha megvizsgáljuk az azt alátámasztó bizonyítékokat.

Ugyanakkor azt is látni kell a bizonyítékok alapján, hogy önvédelemről, és nem zsigeri alapú gyűlölködésről van szó, vagyis nem volt túlzó Szabó Dezső megállapítása: „Ha nem rekesztjük ki őket, ők rekesztenek ki bennünket.”

 

Tekintettel arra, hogy értékrend-megalapozó a nemzeti hovatartozás, így annak az eszmei tőkének a gyökere, amely egy egységes koreszme (paradigma) rendszer jogi és gazdasági részének is eredője. Az eszmei tőke pedig – annak megismerésével – az ez által létrejött társadalmi tőkével válik olyan súlyú politikai tőkévé, ami megvalósíthatja az elkerülhetetlen és gyökeres (radikális) rendszerváltást.

Ezért ajánlom mindenki szíves figyelmébe a „Paradigmaváltás” c. könyv I. része (Eszmei paradigmaváltás) „I. Eredet” fejezetét, amely belső tartalomjegyzéke:

1.    Mi a kereszténység?

2.    Kik a keresztények a zsidókereszténység szerint?

3.    Néhány példa János evangéliumából annak bizonyítására, hogy Jézus nem zsidó származású

4.    A judaizmus és a kereszténység egymással szembenálló alapja

5.    A szembenálló alapok semmibe vétele a királyságban és a Szent Korona Tanban

6.    Zsidó birodalom építése a XIX-XXI. évszázadban

a./    A Cionista Világszervezet

b./   A birodalomépítés kezdete

c./    Az önazonosságtudat megőrzésének eszköze a holokauszt miatti gyűlölet

d./   Nem fogadták el az államalkotó nemzet státuszt

e./    A zsidó világbirodalom megteremtésének bejelentése

f./    Az állampolgársági törvény módosításával megkapták a lehetőséget akaratuk megvalósítására

g./   Országalapító (Szent Korona Értékend szerint: államalapító) nemzetnek tartják magukat

 

Részletes kifejtés található az SzKÉA Első fokozat [3] 369 – 397 oldalain. Az eszmei alap – amely az eredet és a szabadság fogalmainak pontos kifejtését tartalmazza vezérgondolatként – közvetlenül kihat a társadalomszervezési rendszer feltétel-biztosítási (benne gazdasági) alrendszerére is. Ezért a feltételszervezés Kormányos (kibernetikai) rendszerének kidolgozásakor is ki kellett fejteni az arisztotelészi hármas kérdés „miért”-jére adott válasznál [4] .  

 

Ebből csak az eredet meghatározásának alapvetően eltérő értelmezését emelem ki:

 

A zsidó „szent könyvek” alapja a Noétól történő származtatás, a családfa levezetés [5] és a három Noé-utód megkülönböztetése [6] .

A magyarság Nimród leszármazottjának tartja magát („Nimród-Gilgames és Álmos maradéka” [7] ). Nimród a Tórában (zsidókeresztény Ószövetség) a következők szerint szerepel: „Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. [8] ” 

A Tóra végrehajtási utasításának tekinthető Talmud így jellemzi Nimródot és isteni leszármazottját, Jézust:

„Ábrahám apánkat a gonosz Nimród letaszította a tüzes kemencébe…” (Pesachim 118.a. lap.)

„Te gonosz, te gonosznak fia, az istentelen Nimród fiának fia…” (Pesachim 91. a. lap. (A Talmudisták „Nimród fiának fia” elnevezés alatt a názáreti Jézust értik.)

 

Az eredet-meghatározásban meglévő ellentét azért kibékíthetetlen (antagonisztikus) a zsidókeresztény eszmeiségű nyugati civilizáció és a Jézusi Kereszténységet követő ősi civilizáció között, mert meghatározza a szabadság fogalom értelmezését. Az előző a szenvedő szabadságot (Amartya Sen: „negatív szabadságot”, Németh László: „hígmagyarságot”) tekinti teljes szabadságnak, míg az utóbbi a cselekvő szabadságot (az előző sorrendben: „pozitív szabadságot”, „Mélymagyarságot”).

 

A gazdaságközpontúság és az emberközpontúság jogi- és gazdasági koreszme-része követi az eszmei rész iránymutatását, ezért kell – az alapváltozás következtében – a társadalomszervezésben közgazdaságtani koreszmét váltani, a játékelméletet a helyzetmegoldással felcserélni [9] .   

_______________________________

 

Nézzük meg, hogyan működik a hatalomgyakorlás a Szent Korona Értékrend szerint!

 

A nemzetiségekkel [10] és az istenhittel [11] kapcsolatos általános leírást a Gondoskodó Magyarország program tartalmazza.

 

1.    Iránymutatás a Szabadság Alkotmányában [12]

       (A Szabadság Alkotmánya a Szent Korona értékrend logikai rendszerének alapja, Magyarország és az egyetemes magyarság szabadságát, annak feltételeit és védelmének eszközeit határozza meg.)

 

A Szent Korona tagok szabadsága

 

2. §

 

(1)   A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szűntethető meg és nem korlátozható.

 

(2)   A Szent Korona tagja:

a./   az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él a világon, valamint

b./   az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek [1] .

 

(3)   Államalkotó nemzet az, amely elfogadva a Szent Korona értékrendjét, kultúrájának helyet talált a Szent Korona Országának területén.

 

(4)   Aki nem a Szent Korona tagja, az a Szent Korona Országában vendégként él, teljeskörű kötelezettség terhével és a vendégjog gyakorlásával.

 

(5)   A Szent Korona tagságra méltatlan személyt az „Államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvényben meghatározott esetekben meg kell fosztani Szent Korona tagságától.

 

(6)   A vendég ugyanazon joggal rendelkezik, mint a Szent Korona tagja, kivéve:

a./   nem végezhet olyan tevékenységet, amely a Szent Korona Országának politikai, társadalmi és gazdasági életére befolyással van,

b./   nem vehet részt az ország gazdasági politikájának kidolgozásában és alkalmazásában,

c./   sem maga, sem leszármazottja nem lehet a Szent Korona tulajdonának birtokosa.

 

Megjegyzés:

1.  A „Szent Korona Tagja” kifejezést Kmety Károly Közjogi tankönyvéből vettem át. Az államalapító magyarság és az államalkotó nemzetek együttes megnevezésére. Nevezik még őshonos nemzeteknek, egyetemes magyarságnak is.

2.  A vendégjog az etruszk eredeti (nem a római jog szerinti liberális értelmezés) átvétele. A vendég mindent tehet, amit a vendéglátó, kivéve: kamrájába nem léphet be, pénztárcájába nem nézhet bele és hálószobáját köteles elkerülni.

3.  Nem véletlen, hogy minden államalkotó nemzet kérte „kisebbségi nemzetiségként” történő bejegyzését az Országgyűlés nyilvántartásába.

 

2.    Irányelvek Magyarország Alaptörvényében [13]

(Az Alaptörvény azokat az irányelveket tartalmazza, amelyek

a./    a szabadság lelki-, szellemi- és anyagi feltételeit biztosítják és

b./   meghatározzák azokat az eszközöket, amelyek a szabadság és feltételei megvédéséhez szükségesek.)

 

2.1  Alapvetések

 

2. §

 

(1)   Magyarország az állam és a Szent Korona tagjainak szabadságát a szabadság feltételeinek megteremtésével biztosító és védő, örökké független állam.

 

(2)   Magyarország a társadalmi együttélés szabályait jogrendszerén keresztül betartó és betartató jogállam.

 

(3)   Magyarországon az érdekérvényesítés a korlátozás nélküli önkormányzatiság (szubszidiaritás) betartásán alapszik. Ez az alapja a közszabadságot jelentő népuralomnak (demokráciának) és a sorsközösség vállalásnak (szolidaritásnak).

       Ennek megfelelően nincs pártrendszer, az érdekérvényesítés a Szent Korona Önigazgatási rendszere szerint, a „Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról szóló” 2. főtörvény szerint történik.

 

 

 

 

2.2  Társadalmi csoportok

 

71. §

 

(1)   Az Országgyűlés a Szent Korona értékrendből eredő vezetői feladatokat végző legfőbb népképviseleti végrehajtó szerve.

 

(2)   Az Országgyűlés két házból áll:

a./   a Felsőházat a társadalmi csoportok

b./   az Alsóházat a települések

választott képviselő alkotják.

 

104. §

 

(3)   A Társadalmi csoportot képviselő, Önkormányzattal és felsőházi képviselettel rendelkező társadalmi csoportok:

 

a./    Lelki gondozás

b./   Nevelés, oktatás (az emberi szentháromság szellemi része)

c./    Testi egészségóvás, gyógyítás (az emberi szentháromság testi része)

d./   Mezőgazdaság és élelmiszeripar

e./    Ipar

-    Könnyűipar

-    Nehézipar

-    Energiaipar

f./    Szolgáltatás

-    Közellátó szolgáltatás

-    Szociális szolgáltatás

g./   Idegenforgalom

h./   Kereskedelem

i./    Szállítás, közlekedés

j./    Közigazgatás   

k./   Pénzügy

l./    Egyéb

 

3.    Hatalomgyakorlási főtörvény [14]

(Az államhatalom gyakorlásáról szóló, 1. főtörvény a kettős egységű hatalomgyakorlást határozza meg.

A „kettős egységű hatalomgyakorlás” is az új alapminta (Szent Korona értékrend) által kiváltott gondolkodási mód váltás következménye, és azt jelenti, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás, vagyis az irányítás és a végrehajtás egymással örök kapcsolatban álló, ezáltal egymást kiegészítő egység. (Ez az alapja a Szent Korona Önigazgatási rendszerének, amelynek gyenge másolata a „Mátrix elvű” irányítási rendszer.)

Ebből a gondolkodási mód (paradigma) váltásból ered néhány jellemző következmény:

 

a./    Az állampolgárság több minőséget jelent:

-    a Szent Korona tagjai (államalapító és államalkotó nemzetek) minden jogot gyakorolnak, és minden kötelezettséget viselnek,

-    a Magyarországon vendégjoggal élők és a Magyarországon tartózkodó idegen állampolgárok nem vehetnek részt az államhatalom gyakorlásában, ezért nem rendelkeznek a választás és választhatóság jogával.

 

b./   Az államhatalom gyakorlásának első számú letéteményese a közvetlen népakarat, amely az államirányítási és a végrehajtó szervezeteket választja és azok tevékenységét állandó ellenőrzése alatt tartja, gyakorolja a bármikor történő beavatkozás jogát abban az esetben, ha az irányítás vagy a végrehajtás megsérti a Szent Korona értékrendjét.

 

c./    Az elöljáró (eddigi szóhasználat szerint: közhatalom gyakorló) minden szinten teljes egyszemélyi felelősséggel tartozik tevékenységéért, hivatalát kötött megbízatással gyakorolja, vagyis az őt megválasztók akarata visszahívhatja tisztségéből, és a választók érdekeinek megsértése hazaárulásnak minősül.

Ennek az a feltétele, hogy a közérdekű adatok megismerési joga gyakorlásának feltételeit az elöljárók a Szent Korona minden tagja számára biztosítsák. Amennyiben valamilyen államérdek érvényesítése azt kívánja, hogy egyes adatokat rövid ideig titkosítani kell, az általa érintett tárgykörben a jogalkotás a titkosítás idejére felfüggesztődik.

 

3.1  Az államhatalom gyakorlásának személy feltételei

 

A hatalomgyakorlásban részt vevő személyek

 

3. §

A Szent Korona tagja

 

(1)   A Szent Korona tagja az, akinek felmenői a Szent Korona tagjai voltak és Krisztust követő hitet vall.

 

(2)   A Szent Korona államalapító tagja az, aki az (1) bekezdésben meghatározottaknak eleget tesz, és magyar nemzetiségűnek vallja magát, feltéve, hogy ősei között volt magyar nemzetiségű személy.

 

(3)   A Szent Korona államalkotó nemzetének tagja az, aki az (1) bekezdésben meghatározottaknak eleget tesz, és a Szent Korona egyik nemzetiségébe tartozónak vallja magát, feltéve, hogy ősei között volt az adott nemzetiségbe tartozó személy.

 

4. §

A Szent Korona államalkotó nemzetei

 

(1)   Az Alkotmány 2. § (3) bekezdés alapján azoknak a nemzetiségeknek a tagjai Magyarország államalkotó nemzetei, amelyek

 

a./   kultúrájuknak helyet keresve telepedtek meg a Szent Korona Országának területén, a Kárpát medencében (öshonos nemzetek), vagy

b./   a magyarsággal rokon népek, és

c./   vállalják a Szent Korona értékrendjét, és

d./   a Krisztust követő hitet vallják, és

e./   társadalmi csoportként vállalják, hogy államalkotó nemzetet alkotnak.

 

(2)   Azok a nemzetek, amelyek a Szabadság Alkotmányának hatályba léptetésekor az (1) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelnek:

a./   bolgárok,

b./   cigányok/romák,

c./   görögök,

d./   horvátok,

e./   lengyelek,

f./    németek,

g./   örmények,

h./   románok,

i./    ruszinok,

j./    szerbek,

k./   szlovákok,

l./    szlovének,

m./  ukránok.

 

5. §

A Szent Korona tény szerinti és jog szerinti tagja

 

(1)   A Szent Korona tény szerinti (de facto) tagja az a 2. § (3) bekezdésében meghatározott személy, aki a magyar állampolgárságon kívül csak olyan ország állampolgára,

-    amely a Trianoni békeszerződés alapján a Szent Korona Országának jogutódja,

-    amelyet a személy Magyarországot politikai vagy gazdasági kényszerből elhagyva választott befogadó hazájául.

 

(2)   A Szent Korona jog szerinti (de iure) tagja az az (1) bekezdésben meghatározott személy, aki csak magyar állampolgár. 

 

(3)   Azok a személyek, akik jog szerint nem tagjai a Szent Koronának, választási és választhatósági jogukat csak a „Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról” szóló 2. főtörvényben meghatározottak szerint gyakorolhatják.

       Kötelezettségviselésük a gyakorolt joggal arányos, a hivatkozott főtörvényben meghatározottak szerint. 

 

3. szakasz

Magyarországon tartózkodó személy

 

6. §

 

(1)   Magyarországon tartózkodó személy az az állampolgár, aki

a./   Magyarországon vendégjoggal él, valamint

b./   Magyarországon idegenként tartózkodó személy.

 

(2)   A Magyarországon tartózkodó személy jogainak és kötelezettségeinek irányelveit az Alaptörvény, részleteit az „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény szabályozza.

 

(3)   A Magyarországon tartózkodó személy anyaországába, gyökereihez történő hazatelepülését Magyarország támogatja és minden rendelkezésre álló eszközzel elősegíti.

 

4.    Választási főtörvény [15]

(a./  egy alapválasztás van, amikor a legfőbb elöljáró testületeket és elöljárókat megválasztják a Szent Korona tagjai,

 

b./   a választás nem pártrendszerben, hanem a népakarat befolyásolás nélküli megnyilvánulásával történik,

 

c./    a népakarat közvetlen gyakorlása népszavazással és a jogalkotási, igazgatási és végrehajtási feladatok közvetlen ellenőrzésével, ez alapján döntésbefolyásoló beavatkozással történik, ennek megfelelően a népakarat megnyilvánulásának semmilyen korlátja nincs.)

 

4.1  A választás módja

 

1. §

 

(1)   Az Alaptörvényben és az 1. főtörvényben meghatározott elöljárókat a jogosultak az ott leírt módon, egyszerű többségi egyidejű, nyílt szavazással választják.

 

(2)   A Szent Korona Önigazgatási rendszerének alapja a települések és a társadalmi csoportok érdekeit kifejező önkormányzatiság (szubszidiaritás), amely a társadalom legszentebb alapkövére, a családra épül.

 

(3)   A Szent Korona Önigazgatási rendszere szerint a hatalmat a Szent Korona minden tagja, választójogának érvényesítésével gyakorolja

 

a./   választással, ahol a hatalomgyakorlás irányítására és végrehajtására vonatkozó megbízást ad,

b./   népszavazással, ahol az államhatalom gyakorlásának egyes kérdéseivel kapcsolatban kinyilvánítja akaratát, és

c./   népi kezdeményezéssel, ahol a megbízott elöljáróságok és elöljárók érdekérvényesítő tevékenységét minősíti.

 

(4)   Magyarországon az államhatalmat irányító és végrehajtó elöljáróságok és elöljárók a Szent Korona tagok megbízása alapján, kettős egységben végzik tevékenységüket.

 

(5)   A Szent Korona választójoggal rendelkező tagjai hatalomgyakorlási jogukat

 

a./  irányító elöljáróságok és elöljárók vonatkozásában

-   a Nemzetgyűlésen,

-   a Nemzeti Tanácson

keresztül, illetve

-   népi kezdeményezési joguk gyakorlásával,

 

b./   végrehajtó elöljáróságok és elöljárók vonatkozásában

népi kezdeményezési joguk gyakorlásával

is érvényesítik.

 

4.2  A választás és választhatóság joga

 

2. §

A választás és választhatóság joga

 

(1)   Az Alaptörvény 74. § (1) bekezdése szerint Magyarországon a Szent Korona államalapító és államalkotó nemzeteinek tagjai rendelkeznek a közügyekben való részvétel jogával.

 

(2)   A Szent Koronát alkotó

a./   államalapító nemzet fogalmát az Alaptörvény 94. §-a,

b./   államalkotó nemzet fogalmát az Alaptörvény 96. §-a

határozza meg.

 

(3)   Nincs választójoga és a választhatósági joga annak a Szent Korona tagnak, aki

a./   aki nem töltötte be 18. életévét,

b./   szabadságvesztés büntetését tölti,

c./   cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság,

d./   a közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya, vagy

e./   a büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés

alatt áll.

 

(4)   A választhatósági joga van az (1) bekezdés szerinti Szent Korona tagnak, akire nem vonatkozik a (3) bekezdés szerinti kizáró ok egyike sem.

 

(5)   A választójog együttes vagy egyéni.

 

(6)   Együttes választójoggal rendelkezik az a Magyarországon közös háztartásban élő család, amelynek minden tagja a Szent Korona tagja és

a./   amelyben legalább egy olyan - az (1) bekezdés szerinti - Szent Korona tag él, akire nem vonatkozik a (3) bekezdés szerinti kizáró okok egyike sem,

b./   egy vagy két szülőből és

c./   egy vagy több gyermekből áll.

 

(7)   Egyéni választójoggal rendelkezik az (1) bekezdés szerinti személy, akire nem vonatkozik a (3) bekezdés szerinti kizáró ok egyike sem, és nem él a (6) bekezdés szerinti családban.

 

(8)   Az Alaptörvény 94. § (4) bekezdés a./ pontjában meghatározott feltételeknek eleget tevő, külföldön élő Szent Korona tag – ha nem vonatkozik rá a (3) bekezdés szerinti kizáró ok egyike sem -, egyéni választójoggal rendelkezik.

 

 

 

 

 

 

 

4.3  A választási eljárás

 

3. §

 

(1)   Az e főtörvényben meghatározott elöljáróságokat és elöljárókat (népképviseleti megbízottakat) a Szent Korona Önigazgatási rendszere szerint választócsoportok választják.

 

(2)   Azonos településen élő együttes és egyéni választókból állnak

a./   a települési választócsoportok, ha a település azonos települési egységén (utca, tér, tanyacsoport) belül élnek,

b./   a társadalmi csoporthoz tartozó választócsoportok, ha abban ugyanazok a társadalmi csoportok (nemzetiség, vallás, korcsoport, szakma) vannak képviselve.

 

(3)   Az elöljáróságok tagjai és az elöljárók kiválasztása szavazati pontérték-többséggel, nyílt szavazással történik.

 

(4)   Az elöljáróságok tagjai és az elöljárók kiválasztása során a pontérték számítás a következők szerint történik:

a./   együttes választójog (család) alkalmazása esetén a pontérték azonos az együttesen választójogot gyakorló azon Szent Korona tagok számával, akikre nem vonatkozik a 2. § (3) bekezdés b./, d./ és e./ pontok szerinti kizáró okok egyike sem,

b./   egyéni választójog esetén a pontértékszám egy.

 

(5)   A választócsoportok közvetlenül a következő elöljárókat választják:

 

a./   települési önkormányzati képviselő,

b./   polgármester,

c./   alsóházi képviselő,

d./   társadalmi csoport önkormányzati tag,

e./   társadalmi csoport elnöke,

f./    felsőházi képviselő,

g./   nemzetgyűlési tag,

h./   Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselő megbízott,

i./    Nemzeti Tanács tagja,

j./    Magyarország elnöke,

k./   Magyarország miniszterelnöke

 

(6)   A megyénkénti nemzetgyűlési és országgyűlési tagok számát az 1. sz. melléklet tartalmazza.

 

4. §

A települési népképviselők kiválasztása

 

(1)   A települési választócsoportok kiválasztják tagjaik közül azokat a választhatósági joggal rendelkező személy(eke)t,

 

a./   akik „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 82. – 86. §-ai szerint legalkalmasabbak a településrész érdekeinek települési önkormányzati és nemzetgyűlési képviseletére,

b./   aki „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 82. – 87. §-ai szerint legalkalmasabb a település vezetésére.

     

(2)   Az azonos településhez tartozó települési választócsoportok az (1) bekezdés b./ pontja szerinti jelöltek közül kiválasztják a település polgármesterét, aki tagja a Nemzetgyűlésnek.

 

(3)   Az azonos választási körzethez (ld. 2. sz. melléklet) tartozó települési választócsoportok a (2) bekezdés szerint választott polgármesterek közül kiválasztják a választási körzethez tartozó települések alsóházi képviselőjét.

 

5. §

A társadalmi csoportok képviselőinek kiválasztása

 

(1)      Az azonos településen lévő, azonos társadalmi csoporthoz tartozó választócsoportok kiválasztják tagjaik közül azokat a társadalmi csoportot a Nemzetgyűlésben képviselő, választhatósági joggal rendelkező személy(eke)t,

 

a./   akik „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 89. – 93. §-ai szerint legalkalmasabbak a társadalmi csoport érdekeinek települési önkormányzati és nemzetgyűlési képviseletére,

b./   aki „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 89. – 94. §-ai szerint legalkalmasabb a társadalmi csoport települési vezetésére.

 

(2)   Az azonos megyéhez tartozó, azonos társadalmi csoportot képviselő választócsoportok az (1) bekezdés b./ pontja szerinti települési vezetők közül kiválasztják

a./   a megye társadalmi csoportot képviselő felsőházi tagjait,

b./   Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselő megbízottakat.

 

6. §

A Nemzeti Tanács tagjainak kiválasztása

 

Az azonos megyéhez tartozó települési és a társadalmi csoporthoz tartozó választócsoportok közösen választják ki azokat a választhatósági joggal rendelkező személyeket, akik „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 27. – 31. §-ai szerint legalkalmasabbak a megye Nemzeti Tanácsban történő képviseletére.

 

7. §

Az irányítást és végrehajtást vezetők kiválasztása

 

Az összes települési és a társadalmi csoporthoz tartozó választócsoport közösen választja ki azokat a 45. életévét betöltött, választhatósági joggal rendelkező személyeket, akik

 

(1)   „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 21. – 26. §-ai szerint legalkalmasabb Magyarország elnökeként,

 

(2)   „Az államhatalom gyakorlásáról” szóló, 1. főtörvény 52. – 57. §-ai szerint legalkalmasabb a Magyarország miniszterelnökeként

 

szolgálják Magyarországot.

__________________________________

 

Végezetül:

Saulus (Szent Pál) a Rómaiaknak írt levélben ezt írja:

„Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.” (Rom 11,24)

A zsidóknak meg kell adni annak lehetőségét, hogy a „nemes olajfájukból” oltódjanak át – a természet hibás rendjén felülemelkedve - a „vad, természetes olajfába”, hogy ők is a Jézusi Tanítás emberközpontú értékrendjének követői lehessenek.

Mondhatom ezt, hiszen: ha „a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” (Lk. 16,8), akkor ennek fordítottja különösen igaz: „a világosság fiai a maguk módján okosabbak a világ fiainál.” A világosság fiai pedig azok, akik nem Jahve, hanem a Teremtő értékrendjének követői.

 

Kelt Szegeden, 2017. Húsvét napján

Halász József