Összegzés

A nyugati civilizáció koreszméje halálos sebet kapott a történelemtől. Az a titkos háttérhatalom (de nevezhetem nevén is: Jahve, azaz a Sátán) érdeke – és ennek érvényesítésén dolgozik -, hogy kimúlása után elkezdődjék újjászületése, azt szajkózva minden lehetséges eszközzel, hogy az anyagközpontúságnak nincs alternatívája.

A Teremtő Irányelveinek megismerése mutatja nekünk azt, hogy lehet egy emberközpontú világot is választani. Ennek közvetítése egy olyan eszmei tőkének az áttörését jelenti, amely mindaddig harcot vív (és harcra hív) a kibékíthetetlen ellentétet jelentő fél-rabszolgasággal szemben, amíg az emberiség vissza nem veszi Istentől kapott szabadságát.

Már látszik, hogy azt a csatát, amely tétje az emberiség újabb katasztrófájának előidézése, vagy elkerülésére volt, a Sötét erő megnyerte.

A Világosság fiainak most a maguk módján okosabbaknak kell lenniük a Sötétség fiainál (Lukács evangéliumában szereplő mondat továbbgondolása). Tudnunk kell, hogy a csatavesztés nem a háború vesztését jelenti, sőt, ha engedjük, hogy az Isteni beavatkozás (transzcendentális premissza) határozza meg, hogy mit tegyünk, akkor a következő csatát már megnyerhetjük.

Az okozta a most lezárult csata elvesztését, hogy az ezeregyszáz éves lélek- és agymosás cselekvőképtelenné tette többségünket. Azoknak, akik elkezdtek megébredni, hatalmas a feladatunk: fel kell rázniuk a nyugati civilizáció áfiumával elbódítottakat.

Most még nem vagyunk méltóak a Magyar Küldetés teljesítésére, de méltóvá kell válnunk rá.

Tudatosítani kell a sötétben vegetálókban, hogy a Fény Örök, a Sötétség Múló.

Be kell bizonyítani nekik, hogy a Szent Korona az a koronacsakra, amelyen keresztül a Lélek Fénye uralja és formálja az anyagot. Ellenünk, az emberiség, a Világmindenség ellen vét, aki lényegétől megfosztja, tárgynak, bálványnak nevezve a Szent Koronát, valami érthetetlen és érzékelhetetlenséget ránk kényszerítő ködbe burkolja (dogmává alázza), azért, hogy megfosszon bennünket az anyagtalan és az anyagi világ természetes egységétől, a józan paraszti ész logikájától.

Be kell bizonyítani az elkábítottaknak, hogy az emberellenesség ok, amely okozatai elleni lázadás csak az okot erősítő gyűlöletet termel, amely erősíti, és nem gyengíti a Sötétség eszközét, a megosztottságot.

Meg kell ismertetni az igaz (és nem a hamisított) történelmünket, megmutatva, hogy mit jelentett számunkra a szabadság és milyen túlélési szokásokat kényszerített ránk annak elrablása 973-ban. És meg kell nevezni a hazaárulókat Gézától kezdve, tetteikkel együtt, azért, hogy az ő szellemüket mindörökre kiűzzük a magyarságság lelkéből, szelleméből. Ehhez a feladathoz is a Szent Korona ad erőt, amely Isteni Iránymutatása búvópatakként követte sorsunkat, és amikor (mint most) szabadságunk hiánya már nemzetünk továbbélést közvetlenül veszélyeztető szenvedhetetlen igát tesz ránk, akkor a búvópatakból tisztaforrássá emelkedett Szent Koronától kapott Tisztaság erőt adjon az iga összetörésére.

És nem szabad kihagyni a kábultak felébresztését szolgáló ismeretátadásból azt sem (sőt, első helyen kell tudatosítani), hogy a négy Isteni személy (Nimród, Jézus, Atilla és Álmos) lelki, szellemi, és genetikai leszármazottjai vagyunk, és ennek a hagyatéknak a bizonyítékait annak ellenére birtokoljuk, hogy azokat tűzzel, vassal igyekeztek eltűntetni Jahve-Sátán utódai.

Amikor az anyagtalan érték átadását elvégeztük, akkor válunk mi is és az általunk megébresztettek is az Isteni Iránymutatás beavatottjaivá, vagyis ekkor lesz a miénk az a tudás, ami a lélek és az értelem egységéből fakad. És ekkor éljük meg azt a kegyelmet, amit Wass Albert így írt le Apó, a nemzet táltosa szavaival „A hagyaték” c. művében: „Most pedig hadd mondjak el neked valamit - komolyodott el a hangja -, aminek az íze keserű lesz a szádban. De ha megemészti az elméd, édessé változik a lelkedben.”

Ez a „valami” önmagunk megtisztulása. Ennek az íze keserű, mert a megtisztulás eddigi anyagias önmagunktól megszabadulást jelenti, de amikor „megemészti elménk” azt, hogy ez szükséges ahhoz, hogy emberként éljünk, édessé változik lelkünkben. Ez önmagunk énből személlyé emelkedése – ahogyan Hamvas Béla fogalmazza meg -, fénylő és nélkülözhetetlen porszemmé válásunk – Aquinói Szent Tamás szerint.  

Amikor a magyarság olyan porszem-tengerré válik, ahol a fénylő porszemek láthatatlanná teszik a Sötétséget, megérettek leszünk a Magyar Küldetés teljesítésére, mert az anyag feletti uralmat és az anyag alakítását is a Szent Koronával – mint értékrenddel – közvetített Lélek Fénye határozza meg bennünk.

Most, amikor a Sötétség hatalma leáldozóban van, fel kell készülnünk a Világosság korszakára, úgy, hogy a sebzett állat dühöngése minél kevesebb kárt tegyen bennünk. Ehhez fokozatosan egységgé kell válnunk, annak megfelelően gyarapodva, ahogyan a megébredést a Teremtő meghatározta.

Kelt Szegeden, 2017. Ígéret havának 6. napján.

Halász József