Nyílt levél Lázár János úrnak |
Tisztelt Miniszter úr!
Tisztelettel kérem, érdeklődjék annál a személynél, aki Önnek a
Települési Arculati Kézikönyv elkészítéséhez az ötletet adta, hogy
1. Miért nem vette át teljes egészében a 2002. Nagyboldogasszony napján nyilvánosságra hozott „Gondoskodó Magyarország” című nemzetprogram „I. A program alapja”
c. fejezetének „A program nemzeti
vagyonunk értékeire épül” címét teljes egészében
[1]
,
miért csak annak anyagra (gazdaságra) vonatkozó elemeit
[2]
?
2. Miért kell PR anyagot készítenie a megoldatlan foglalkoztatási,
szociális, oktatás-nevelési, egészségügyi gondokkal küzdő településeknek ahelyett, hogy a településen élő emberek
érdekérvényesítésének összehangolásával a gondokat megszüntető, a települések
érdemi (és nem formai) önkormányzatiságát szolgáló folyamatos igény-lehetőség
összhangot kialakító, aktuális adatbázisra épülő, döntés-előkészítő (monitoring)
rendszert hoznának létre?
3. Miért a „farka csóválja a kutyát” módszert alkalmaznak, amikor a
települési rendeleteket kell alárendelni egy település-imázsnak, és nem egy „Települési Törvény” alárendelt
része, az életminőség kifejező eszköze a település arculatának bemutatása?
Tisztelt Miniszter úr!
Szívesen venném, ha nyilvánosan, érv-ütköztető vita alkalmával adná meg
válaszait. Erre Ön nyilván nem ad lehetőséget, hiszen energiáját leköti a
következmények és nem azok oka elleni tiltakozás, amelyet „Nemzeti
Konzultációnak” álcáznak.
Engedelmével leírom – a Kormány politikai tevékenységét ismerve -, hogy
az Önök (és minden parlamenti párt) által követett liberális-kapitalista
(nyugati civilizáció szerinti) paradigma válaszait a három kérdésre:
1. Az „erkölcsi értékek” követése megkívánja az erkölcsi normák megfogalmazását.
Ha ezt a judeo-keresztény értékrenddel azonosítják (amit az Alaptörvényben
forrásként megjelölt történeti alkotmányosság dogmatikai alapját adó Szent
Korona Tan közvetít), akkor számos ellentmondást kell feloldani. Mindenekelőtt
az ószövetségi eredet-meghatározás szerinti megosztottság „Isteni akaratként”
való értelmezését, az Európa erkölcsi alapjának nevezett „keresztény értékek”
pontosítását kell elvégezni, nevezetesen: az
ószövetségi bosszúálló, gyilkoló, gyűlöletkeltéssel megosztó Jahvét tartják
érték-alapnak, vagy az újszövetségi Istent, amely akarata a Jézusi Tanításokkal
– mindenekelőtt a szeretettel – érvényesül.
A „szellemi értékeknek” a nemzeti vagyonként kezelése felvetné a
következő kérdést:
A
kirekesztő kisebbség érdekeinek megfelelően a gazdaság szolgálatában kell
állniuk, vagy a kirekesztett többség igényeinek mind tejesebb kielégítését kell
elősegíteniük?
A „természeti, történelmi” értékeinkre épülés felvetné a következő
kérdéseket:
a./ A természetrombolás csak a nyugati civilizáció eszméjéhez kötődik,
vagy az ősi (nem primitív!) gondolkodási mód mintának (paradigmának) is része?
Vagyis: elfogadható-e (az erre a
kérdésre is vonatkozó) a Lisszaboni
Szerződés II. részének 106. cikke?
b./ Termőföldünk és földalatti kincseink tulajdonlása és birtoklása a
nemzeti érdekérvényesítés összehangolása (konföderativitás), vagy a nemzetek
feletti érdekérvényesítés (föderáció) szabályai szerint történik? Vagyis elfogadható-e a Lisszaboni Szerződés II.
részének 38. cikke?
c./ Az ezeregyszáz év előtti történelmi értékeinknek csak formai
jelentőségük van, vagy életforma-meghatározásuk alapjai ma is követhetőek és
követendőek? Vagyis elfogadható-e a
Lisszaboni Szerződés II. részének 26. cikkében „belső piacnak” nevezett négy
liberális alapelv?
2. A települések önkormányzatiságát (szubszidiaritását) korlátozottan,
vagy teljes körűen kell-e értelmezni? Vagyis elfogadható-e a Lisszaboni Szerződés I. részének 5. cikk (3) bekezdése.
Ennek a válasznak kihatása van a hatalomgyakorlásra és a törvényhozásra
is:
Felülről leosztó a hatalomgyakorlás és törvénykezés, vagy alulról
felépülő? Vagyis elfogadható-e a Lisszaboni Szerződés II.
részének 3. (kizárólagos hatáskör) és 288. (rendelet, irányelv, határozat) cikke?
3. A törvényhozás a társadalmi
együttélés szabályozása (és ennek megfelelően a döntés) egy folyamat eredménye
a települések érdekérvényesítésének összehangolásával, vagy a nemzet fölötti
idegen érdekérvényesítés diktátum-rendszere? Vagyis: elfogadható-e
Magyarország 2012. január 1-én hatályba lépett Alaptörvénye E) cikkének (2) és
(3) §-a?
Tisztelt Miniszter úr!
Nyomatékosan kérem, ne
„tiszteljen meg” gunyoros, a lényegtől „jópofa” érvekkel eltérő, lekezelő kinyilatkozással,
hiszen nem vagyok újságíró.
Önök folyamatosan a fenti
kérdésekre olyan válaszokat adnak, amelyek az általam leírt válaszokban a
Lisszaboni Szerződés és az Alapszerződés idézett cikkeinek megfelelőek, csak
ezt így nyíltan soha nem mondják ki.
Tisztelettel:
dr. Halász József
6723 Szeged, Szilléri sgt. 49/a
30/6163894
[1]
Gondoskodó
Magyarország Program és programpontok (http://nemzetiegyseg.com/GM1.pdf ) 4 - 6. oldal
[2]
3. Természeti, történelmi értékeink
a/ Termőföldünk,
hagyományos terményeink és állatfajtáink, amellyel 30 millió embert tudunk
élelemmel ellátni
b/ Hegyek,
vizek, erdők, alföldek
c/ Természetes
gyógyhelyeink
d/ Szívet-,
lelket gyönyörködtető, tradícióinkat őrző településeink (sajnos néhol már csak
településrészeink)
e/ Nemzeti
parkjaink
4. Urbanisztikai, építészeti értékeink
a/ Műemlékeink
b/ Egyházi-,
kulturális-, oktatási-, közművelődési és művészeti épületeink,
c/ Út- és vasúthálózatunk.
|
||
|