
A Teremtő azzal kegyelmezett meg, hogy közvetítsem korunk emberiségének földi életére vonatkozó iránymutatását, amely a magyarság ősi értékrendjének
mintaként történő újjáteremtését jelenti. A nekem szóló kegyelem kiterjedt az iránymutatásból eredő irányelvek mindennapi
életünk szabályrendszereként való megvalósítására is.
A Teremtő iránymutatásának
közvetítésével a magyarság feladatot kapott a Magyar Küldetés jelenkori részének
teljesítésére, a Teremtő és az Ember közötti Szövetség megerősítésével.
A Szövetség célja az, hogy
a Lélek Fénye uralja és formálja az anyagot. A Lélek Fényét a Teremtő a korona-csakránkon, a Szent Koronán keresztül adja át mindannyiunknak.
Boldogasszony Anyánk
kezdetektől oltalmazónk abban, hogy a Szövetség szerint éljünk.
Kezdetektől fogva számos
kísértés, fenyegetés, erőszak ért bennünket, amelyek hatására – az első tőrt
szúrva Oltalmazónk lelkébe - feladtuk
gondolkozási jogunkat.
A hét tőr közül, amellyel
Boldogasszony Anyánk lelkét megsebesítettük, ezt kell széttörnünk, hogy „kinyilatkoztassanak sok szívből a
gondolatok”.
A közvetítés teljesítése
előkészítette azt a döntést, amely meghozatalára az egyetemes magyarság
jogosult.
A sikeres közvetítés következményeként felhatalmazott vagyok arra, hogy az alábbi felhívással forduljak a
magyarsághoz:
Mindenki, akinek a
Szent Korona a korona-csakrája, vegyen részt abban a
folyamatban, amely újjáteremti az anyagtalan és anyagi világ egységében a
Teremtő Iránymutatása szerint élő Emberiséget, a magyarság mintaadásával.
A folyamat második állomása az, amikor kifejezzük szándékunkat Boldogasszony Anyánk első fájdalmának
megszűntetésére, azzal, hogy kinyilvánítjuk akaratunkat arra vonatkozóan,
hogy
szívünkből a
gondolat az anyagtalan és az anyagi világ kettős egységében kinyilatkozik.
Ennek a kinyilatkozásnak a bizonyítására – a folyamat harmadik
állomásaként - elkezdjük a Teremtő Iránymutatásának
gyakorlattá válását, amely a
gondokozási jog visszavételét jelenti
- életkorunk,
- nemünk,
- államalapító, vagy államalkotó nemzethez tartozásunk,
- Krisztus-követő Istenhitünk,
- igény- és lehetőség-meghatározó adottságunk, ismeretünk és
tapasztalatunk alapján gyakorolt hivatásunk vagy szakmánk által meghatározott
érdekeink összehangolásával.
Szívből jövő gondolkodási jogunk erőszakos elrablása (a Quedlinburgi szerződés megkötése) előtti utolsó
megerősítése a Teremtővel kötött szerződésnek 894-ben történt, amikor „Szerét ejtették a magyarság dolgának”, a
Pusztaszeri Szerződéssel. A megerősítési Szer-tartás harmincnégy napig tartott, két ősi Boldogasszony-megemlékezésünk –
Nagyboldogasszony és Hétfájdalmú Boldogasszony - napja között.
A Pusztaszeri Szerződés a
Teremtő Iránymutatásából eredő irányelveket határozott meg arra a korra, amikor a zsidókereszténység eszmei iránymutatása érvényesült Európa nyugati
részén, amely kibékíthetetlen ellentétben állt „Atilla szellemével”.
Atyai eleink példáját követve a Teremtő Iránymutatásának követését
újjáteremtő folyamat
második állomását
2017. év Új Kenyér havának
15-én, Nagyboldogasszony napján Dobogókőn,
harmadik állomását
2017. év Földanya havának 16.
napján Hétfájdalmú Boldogasszony napját követő szombaton szintén egy szakrális
helyen
tartjuk.
Az utóbbi „Búcsú-Szer-tartás” lesz, hiszen
bűnbocsánatot kérünk és jóvátételt vállalunk azért, mert engedtük, hogy
szívünkből a gondolkodási jogot elrabolják.
Most Európa és a Földkerekség annak a - gondolkodási jogukat elrabló - Iránymutatásnak
a „szenvedhetetlen igája” alatt él, amely az egész emberiséget végveszélybe
sodorta.
A magyarság jövője attól függ,
hogy képesek vagyunk-e újjáteremteni önmagunkat.
Az emberiség jövője pedig
attól, hogy a magyarság mintát tud-e adni az emberi életről.
Kelt Szegeden, 2017. Új Kenyér havának első napján.
Halász József
az Isteni Iránymutatás közvetítője
|