A Teremtő azzal kegyelmezett meg, hogy közvetítsem korunk emberiségének földi életére vonatkozó iránymutatását, amely a magyarság ősi értékrendjének mintaként történő újjáteremtését jelenti. A nekem szóló kegyelem kiterjedt az iránymutatásból eredő irányelvek mindennapi életünk szabályrendszereként való megvalósítására is.

A Teremtő iránymutatásának közvetítésével a magyarság feladatot kapott a Magyar Küldetés jelenkori részének teljesítésére, a Teremtő és az Ember közötti Szövetség megerősítésével.

A Szövetség célja az, hogy

a Lélek Fénye uralja és formálja az anyagot. A Lélek Fényét a Teremtő a korona-csakránkon, a Szent Koronán keresztül adja át mindannyiunknak.

Boldogasszony Anyánk kezdetektől oltalmazónk abban, hogy a Szövetség szerint éljünk.

Kezdetektől fogva számos kísértés, fenyegetés, erőszak ért bennünket, amelyek hatására – az első tőrt szúrva Oltalmazónk lelkébe - feladtuk gondolkozási jogunkat.

A hét tőr közül, amellyel Boldogasszony Anyánk lelkét megsebesítettük, ezt kell széttörnünk, hogy „kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok”.

A közvetítés teljesítése előkészítette azt a döntést, amely meghozatalára az egyetemes magyarság jogosult.

A sikeres közvetítés következményeként felhatalmazott vagyok arra, hogy az alábbi felhívással forduljak a magyarsághoz:

Mindenki, akinek a Szent Korona a korona-csakrája, vegyen részt abban a folyamatban, amely újjáteremti az anyagtalan és anyagi világ egységében a Teremtő Iránymutatása szerint élő Emberiséget, a magyarság mintaadásával.

A folyamat második állomása az, amikor kifejezzük szándékunkat Boldogasszony Anyánk első fájdalmának megszűntetésére, azzal, hogy kinyilvánítjuk akaratunkat arra vonatkozóan, hogy

szívünkből a gondolat az anyagtalan és az anyagi világ kettős egységében kinyilatkozik.

Ennek a kinyilatkozásnak a bizonyítására – a folyamat harmadik állomásaként - elkezdjük a Teremtő Iránymutatásának gyakorlattá válását, amely a gondokozási jog visszavételét jelenti

-    életkorunk,

-    nemünk,

-    államalapító, vagy államalkotó nemzethez tartozásunk,

-    Krisztus-követő Istenhitünk,

-    igény- és lehetőség-meghatározó adottságunk, ismeretünk és tapasztalatunk alapján gyakorolt hivatásunk vagy szakmánk által meghatározott

érdekeink összehangolásával.

Szívből jövő gondolkodási jogunk erőszakos elrablása (a Quedlinburgi szerződés megkötése) előtti utolsó megerősítése a Teremtővel kötött szerződésnek 894-ben történt, amikor „Szerét ejtették a magyarság dolgának”, a Pusztaszeri Szerződéssel. A megerősítési Szer-tartás harmincnégy napig tartott, két ősi Boldogasszony-megemlékezésünk – Nagyboldogasszony és Hétfájdalmú Boldogasszony - napja között.

A Pusztaszeri Szerződés a Teremtő Iránymutatásából eredő irányelveket határozott meg arra a korra, amikor a zsidókereszténység eszmei iránymutatása érvényesült Európa nyugati részén, amely kibékíthetetlen ellentétben állt „Atilla szellemével”.

Atyai eleink példáját követve a Teremtő Iránymutatásának követését újjáteremtő folyamat

második állomását

2017. év Új Kenyér havának 15-én, Nagyboldogasszony napján Dobogókőn,

harmadik állomását

2017. év Földanya havának 16. napján Hétfájdalmú Boldogasszony napját követő szombaton szintén egy szakrális helyen

tartjuk.

Az utóbbi „Búcsú-Szer-tartás” lesz, hiszen bűnbocsánatot kérünk és jóvátételt vállalunk azért, mert engedtük, hogy szívünkből a gondolkodási jogot elrabolják.

Most Európa és a Földkerekség annak a - gondolkodási jogukat elrabló - Iránymutatásnak a „szenvedhetetlen igája” alatt él, amely az egész emberiséget végveszélybe sodorta.

A magyarság jövője attól függ, hogy képesek vagyunk-e újjáteremteni önmagunkat.

Az emberiség jövője pedig attól, hogy a magyarság mintát tud-e adni az emberi életről.

Kelt Szegeden, 2017. Új Kenyér havának első napján.

Halász József

az Isteni Iránymutatás közvetítője