Testreszabott feladatok a Teremtővel kötött Szövetségünk visszaállításához

A Hétfájdalmú Boldogasszony napját követő nap délutánját, éjszakáját együtt töltöm a pusztaszeri Pusztabíró tanyáján azokkal, akik úgy érzik, annak a Szerződésnek alkotó részesei kell, hogy legyenek, amelyet a következő napon, a fogadalomtétel napján meghatározunk sorsunk őseinkhez méltó alakításában.

____________________________

 

A Szer kezdő-eseményén, Dobogókőn megígértem, hogy a lehetőségeim szerinti legérthetőbb módon leírom, elmondom, mit kell tennünk személyenként ahhoz, hogy a világ fiainak okosságán felülemelkedjen a világosság fiainak okossága.

 

Számtalan vázlatot készítettem az elmúlt napokban, de mindegyiket elvetettem, mert úgy éreztem, az a mélység még nincs meg, amivel Lélektől Lélekig lehet kapcsolódni.

Miután a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága elfogadta a Szer fogadalmi részének megrendezésére vonatkozó bejelentésemet, egyeztetésre megkerestem Máté Gábor urat, Pusztaszer polgármesterét, akivel a nyolcvanas években - amikor az általános iskolában számítástechnikai önképzőkört vezettem - kollégák voltunk.

Elmentünk az Árpád emlékműhöz, ahol a lehetőségekkel ismertetett meg Gábor, közben felhívta a figyelmemet, az emlékművet „őrző” Pusztabíró házra.

Már többször jártam itt, de csak most éreztem azt, hogy hazajöttem. Talán az, hogy visszakapta nevét és nem „Alkotóháznak” nevezik, talán a tanya rendezettsége, talán az udvar, talán a gémeskút, talán a főház és a kisház szerves egysége, talán a régi kukoricagóré helyére felállított jurta, vagy ez mind együtt, hozott elő bennem egy majdnem elfelejtett emlékképet, amit anyai nagymamám adott nekem.

A pusztaszeri pusztabírót az ezerhétszázas évektől 1945-ig a Dékány család adta, amelyből nagymamám, Dékány Rozál származik. Mindaddig Felső-Pusztaszer (a mai Pusztaszer) tanyavilágában lakott, amíg nagyapámmal, Szilasi Antallal össze nem házasodtak és az Alsó-Pusztaszerhez (ma Ópusztaszer) közeli Gajgonyára nem költöztek.

 

Amikor a gémeskútból Gábor felhúzott egy jéghideg palackot, magától jött az elhatározás: a Szer előtti éjszakát itt kell töltenem.

Most még nem tudom, az az éjszaka mit fog adni, azt sem, hogy pontosan mit fog tartalmazni az a fogadalom, ami ennek hatására (is) a Szövetség megújításához fog vezetni bennünket.

Azt viszont megértettem, hogy mit jelent Hamvas Béla intelme a Tabula Smaragdinában: A fontos nem a tanítás hirdetése, hanem a sors alakítása. – De nem a háttérből a módszer által hatni, hanem a módszert mindenki kezébe adni.”

 

Mindeddig azt gondoltam, hogy a módszer, amivel sorsunkat alakíthatjuk, az az Isteni Iránymutatás és az azt korunkra alkalmazó társadalomszervezési rendszer.

Azt nem vettem figyelembe, hogy ennek a módszernek a szegletkövét már nem ismerjük, annak ellenére, hogy bennünk van, mert elfedte a világ fiainak okosságnak álcázott hazugsága.

 

Ez a szegletkő önmagunk ismerete és a megismert személyiség elfogadása. Ne lepődj meg, ha azt mondom: ez az a Jézusi Tanítás, amelyet Hamvas Béla a Patmosz II. kötetében szereplő „Mire tanít a kereszténység?” c. esszéjében így határoz meg:

Most hozzád beszélek, megnyíltam neked, és nyílj meg nekem. Eressz engem magadba, ahogy én téged magamba eresztelek.”

 

Ezt a megnyíltságot kell elérnie a Szent Korona minden Tagjának ahhoz, hogy visszaállítsuk a Teremtő és az Ember közötti Szövetséget.

 

Ez az a „testre szabás”, amely alapot, szilárd szegletkövet ad ahhoz, hogy az Isteni Iránymutatásra épülő módszer szerint újjáteremtődjék a Szent Korona Országa.

_________________________________

 

A Hétfájdalmú Boldogasszony napját követő nap délutánját, éjszakáját együtt töltöm a pusztaszeri Pusztabíró tanyáján azokkal, akik úgy érzik, annak a Szerződésnek alkotó részesei kell, hogy legyenek, amelyet a következő napon, a fogadalomtétel napján meghatározunk sorsunk őseinkhez méltó alakításában.

 

Az Atya velünk van, mert a dobogókői tizenkét Példaadó közös akarata közénk hívta!

 

Kelt Szegeden, 2017. Új Kenyér havának 25. napján

 

Halász József

az Isteni Iránymutatás közvetítője