Ezt a dolgozatot Álmos fejedelmünk buzdító mondatával ajánlom, mely szerint:

 

„A derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg.”

(Anonymus: Gesta Hungarorum)

 

Ezt a dolgozat azoknak ajánlom, akik erősnek érzik magukat ahhoz, hogy őszintén szembenézzenek közeli és távoli múltunkkal, megértsék azt, hogy a nyugati civilizáció koreszméjének felváltása az ősi civilizáció gondolkodási mód mintájával elkerülhetetlen kötelességünk, és ennek megfelelően akarnak cselekedni.

 

Ennek a dolgozatnak a célja, hogy leleplezze a lényeges események és azok összefüggéseinek elhallgatását, hamisítását, amit „politikai korrektségnek” [1] nevez a nyugati civilizáció tájékoztatási rendszere.

 

Tudom, hogy ez a dolgozat sokakban cselekedetre indítva felszabadítja a Lélek bátorságát, de azzal is tisztában vagyok, hogy többekben megdöbbenést, másokban ellenérzést kelt.

 

Azt is tudom, hogy ez a dolgozat a nyugati civilizáció lekötelezettjeiben gyűlöletet vált ki. Rájuk nem lehetek tekintettel.

 

_______________________________________

 

A politikai korrektségen túllépés az utóbbi időben kedvenc hivatkozási tétele a politikának.

A gondolatot Trump elevenítette fel kampány-beszédében, amikor feltárta, hogy az Al-Kaidát Bush, az Iszlám Államot pedig az Obama – Hillary Clinton páros hozta létre.

 

Mivel a politikai korrektségen túllépés gondolatisága szorosan kapcsolódik a nemzetiségi és vallási kérdésekhez, itt szükséges beszélni róla.

 

Mindenekelőtt meg kell jegyeznem az alábbiakat:

Az utóbbi ezer évben az okosság fiai [2] voltak a győztesek.

A történelmet a győztesek írják, az írások közül azokat „elrejtik” (apokrifnak minősítik), amelyek bizonyítják, hogy a világ fiainak okossága hazugság.

A győztesek által írt történelem krónikájába becsúsznak olyan árulkodó adatok, amelyek rámutatnak a hangsúlyozott valóságon túl az igazságra is. (Ezt bizonyítja a későbbiekben hivatkozott Kiszely-tanulmány.)

Így a történelmi okmányok igazságtartalmát az méri, hogy egy adott eseményre vonatkozóan a különböző korokból, különböző nemzetektől származó dokumentumok többsége a vizsgált dokumentummal azonos vagy eltérő értelmezést ad-e (erre a bizonyítékokat ld. a Szent Korona Értékrend eredetről és szabadságról szóló könyvei [3] ).

 

A politikai korrektség követésének és elutasításának arányát mindig az elfogadott eszmei iránymutatás jellege határozza meg.

 

Amennyiben az eszmei iránymutatást emberi cselekvésnek tekintjük (történeti alkotmányosság), akkor csak szelektivitással nyilvánulhat meg a politikai korrektség elutasítása, hiszen az eszmére épülő paradigma (koreszme) alapja a megosztottság. Tehát nyilvánvaló, hogy a kirekesztők vallási, etnikai, kulturális jellemzői alapján létrejött csoportokat nem lehet megsérteni, míg a kirekesztettekét – az „oszd meg és uralkodj rajta” elv érvényesülése érdekében – szükségszerű.

Abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy az eszmei iránymutatás Istentől származik (történelmi alkotmányosság), akkor érvényesülhet a politikai korrektség teljes elvetése, hiszen ez az eszme a közszabadságra épül.

 

A politikai korrektségen túllépés gondolata nem új, szelektív alkalmazása folyamatos a történelem során.

A szelektív túllépés a politikai korrektségen a nyugati civilizáció hatalom-megőrzési eszközét jelenti, amely abban nyilvánul meg, hogy a kirekesztettek vallási, etnikai, kulturális közösségeit nemhogy tilos, hanem kívánatos megsérteni, míg a kirekesztők bármilyen közösségének bármilyen eszközzel történő megsértése (akár az igazság feltárásával is) törvénybe ütköző, üldözött cselekedet.

Ezért (is) határozzák meg a nyugati civilizáció jogászai a jogot a hatalom érdekérvényesítését biztosító – felülről lebontó – eszközként.

 

A jelenkori példa is ezt támasztja alá: A hazájukból elűzött arabok és az iszlám vallás szélsőséges követői visszavágását (terrorizmusnak nevezve) vallási és etnikai támadásra használja a nyugati civilizáció minden médiája, politikusa, közszereplője.

Annak feltárása változatlanul a politikai korrektség tilalmába ütközik, hogy az arabok Európába történő tömeges menekülését az USA és NATO-csatlósai (közte Magyarország) terrorista (politikai és gazdasági hatalom megszerzése érdekében kifejtett erőszakkal vívott) háborúja váltotta ki, akik az elüldözöttek életterét megsemmisítették saját hazájukban.

Annak a feltárása is tabu-téma, hogy a Lisszaboni Szerződés II. része (Működési Szabályzat) a 80. cikkben [4] lehetőséget ad a befogadási kvóta hatályba léptetésére.

 

Vagyis a nyugati civilizáció eszmeisége a következmény vonatkozásában túllép a politikai korrektségen, az okot viszont továbbra is tabuként kezeli.

 

Az ősi civilizáció Szent Korona Értékrenddel közvetített társadalomszervezési rendszere védi az embert, az ember által teremtett értékeket, valamint az azonos területen élő és azonos értékendet követő emberek érdekérvényesítésére hivatott államot. Ennek a feladatnak a teljesítése során megtagad minden politikai korrektséget, bárkivel és bármivel kapcsolatos is az.

Ennek törvényszerű következménye, hogy a jogot a társadalmi együttélés Isteni Iránymutatással irányított, alulról felépülő szabályrendszereként határozza meg.  

 

Az érdekvédelem megköveteli eredetünk ismeretét, amely Isteni Iránymutatásként rögzíti, hogy az államalapító és államalkotó nemzetek tagjainak (a Szent Korona Tagjainak) életterük feletti tulajdonlása közösen gyakorolt, elidegeníthetetlen jog, a hatalomgyakorlás és életterük feletti birtoklás pedig kizárólagos jog.

 

A Szent Korona Értékrend ennek megfelelően határozza meg az eredetet és az ebből eredő nemzetiségi és vallási irányelveit [5] .

 

Ebben a vonatkozásban kiemelt jelentősége van a zsidóság helyzete értelmezésének.

 

Akkor, amikor a zsidók a politikai korrektségnek a látszatát sem akarják kelteni, akkor, amikor kirekesztőségüket hangoztatják, alaptalan és elfogadhatatlan ezt törvénybe foglalt büntetéssel fenyegetve megkövetelni velük szemben.

 

I. Származás és istenhit

 

Komoróczy Géza [6] professzornak a Hetek 2012. 05. számában [7] megjelent gondolatai közül egyet elemzett Zétényi Csukás Ferenc, a Horthy Mikós Társaság elnöke, közösségi oldalán [8] (egy közvetett forrást idézve):

„A honfoglalás előtt a magyar törzsek már találkozhattak zsidó kereskedőkkel. Ennél erősebb kapcsolatnak bizonyult a kazár birodalommal való érintkezés, amelynek nagyfejedelmi udvara zsidó hitre tért. A magyar törzsek a birodalom mellett vagy éppen annak keretei között éltek a 8-9. században, és volt olyan időszak, amikor a kazárok szövetségesei voltak. Márpedig könnyen elképzelhető, hogy nemcsak a kazárok, hanem szövetségeseik vezetői is felvették a zsidó vallást. Ezért merem azt mondani - magamban egy kicsit nevetve azon a fricskán, amit ez a mélymagyar tudatnak jelent -, hogy ha valaki egyáltalán zsidó volt a honfoglaló magyarok között, akkor Árpád fejedelem biztosan.”

 

Ez a mondat származásra és vallásra vonatkozóan egyaránt távol áll az igazságtól.

 

Komoróczy professzor úrnak a vallás felvételével és a származással kapcsolatos állításai egyaránt mutatják, hogy a világ fiainak okossága bizony szemen szedett hazugság, még az el nem rejtett bizonyítékok alapján is.

 

1. A magyarok Istenhitével kapcsolatos tények a nyugati civilizáció szerint elfogadott írások alapján

 

„Felvetődik a kérdés, hogy miért nem maradtak fenn ősi magyar istennevek? Azért, mert ilyenek soha nem voltak. A magyarok ősei egyistenhívők voltak, egy Istent imádtak, a világegyetem teremtőjét, vagy ahogyan azt Anonymus nevezi: "a mindenek Urát". Egyedül hozzá fohászkodtak és csak neki mutattak be áldozatokat. Theophylaktosznál ezt olvassuk: "A turkok (magyarok) csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette". Ibn Fadlan pedig azt írja, hogy "a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknél feljebbvalónak tartják". Ugyancsak Anonymusnál olvassuk, hogy "Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a vezetője, Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten győzelmet adott nekik az isteni kegyelem volt velük". Kézai Simonnál írta le, hogy hadbahíváskor "Isten és a magyar nép szava" szólt a kikiáltók hangján. A Lehel-mondában pedig azt találjuk, hogy "Mi a nagy Isten bosszúja vagyunk". A Képes Krónika, a Budai Krónika és Thuróczy János krónikája a magyar honfoglalást így kezdi: "Árpád a mindenható Isten kegyelmét kérte".”

(Kiszely István: Az ősmagyarok hitvilága http://www.kiszely.hu/istvan_dr/021.html)

 

A Kiszely professzor által hivatkozott példák azt bizonyítják, hogy a magyarság istenhite azt a Szövetséget követi, amit a Teremtő minden Emberrel (nem egy embercsoporttal!) kötött. Ezt a Szövetséget a Paralel (Magyar) Biblia írja le Jézus anyanyelvén, arámiul (ez a nyelv a ma beszélt magyar nyelv szógyökei 60 %-ának forrása). És ezt a Szövetséget tartotta XXIII. János a Jézusi Tanítás alapjának az ószövetségi (talmudi) „ósdi judaizmus” helyett [9] .

 

 

„Kezdetben…

 

1.    Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy „Egy”-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ.

2.    ÍZ „volt” a Kezdetben és „van” örökké a Minden felett.

3.    ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságban hordta az ősanyagot. Az ősanyagban - az ősvizet. Az ősvízben – az Élet ígéretét. E három egységét is hittük. Neve: TEN.

4.    Így lett nekünk a „kezdet”: ÍZ-TEN.

 

A Szövetség

 

5.    Amikor EN-LIL megteremtette így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedő Szent Koronáját annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akit már előbb a Földre küldött és most kegyes szemmel nézett rájuk.

…

17.  Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget. Mert – ahogy a földi EM-BAR testében él a Lélek fénye – és annak ereje által uralja, formálja az anyagot – folytatva ÍZ-TEN akarata szerint a Teremtés munkáját – ugyanúgy az Ég lakói között ÉN-KI volt az, aki a Lélek – ÉN-LIL - ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.”

(Magyar Biblia – http://nemzetiegyseg.com/MAGYARBIBLIA.pdf)

 

2. A magyarok származását meghatározza a Pusztaszeri Alkotmány első pontja

 

„Amíg Nimród-Gilgames és Álmos maradéka él, a hun-avar és a magyarok új törzsszövetsége csakis Nimród véréből választ új fejedelmet. Ezek mindig az oroszlános vagy turul-sasos nemzetségi családokból kerüljenek ki.”

 

A Tóra (Ószövetség) végrehajtási utasításának tekinthető Talmud így jellemzi Nimródot és isteni leszármazottját, Jézust:

„Ábrahám apánkat a gonosz Nimród letaszította a tüzes kemencébe…” (Pesachim 118.a. lap.)

„Te gonosz, te gonosznak fia, az istentelen Nimród fiának fia…” (Pesachim 91. a. lap.) (A Talmudisták „Nimród fiának fia” elnevezés alatt a názáreti Jézust értik.)

 

Ezek után meg kell ismernünk Nimródot.

 

2.1 Az Ószövetségben [10] ezt olvassuk

 

„Mózes I. Könyve 9. rész:

22.  Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.

….

25.  Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

26.  Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

27.  Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

 

 

 

Mózes I. Könyve 10. rész:

1.    Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. 

….

8.    Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. 

9.    Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.”

 

2.2 Ezzel szemben a nyugati civilizáció által is elfogadott írások ezt tartalmazzák

 

„Rawlison kutatásai is megerősítik azt a régi hagyományt, hogy Nimrudnak két fia volt Mezopotámiában. Mindkét fiúról egy-egy várost neveztek el: Káldeában volt MUGEIR (Magor?), Adzsemben HUN-URI (Hunor?). Keveset foglalkoznak azzal, hogy a történetírás atyjának nevezett Hérodotosz a szkítákat Herkulestől származtatja, akinek három fia volt: Agatirs, Gelon és Szkíta. Ma már tudjuk, hogy a görögök Herkulese a mezopotámiai Gilgames görög változata. Az akkád nyelven írt Gilgames eposznak azonban megvannak a sokkal korábbi, sumer nyelven írt eredeti töredékei, amelyek alapján a Gilgames eposz készült. Ma már a kutatók az egész eposzt a Bibliában említett hatalmas uralkodó, Nimrud nevéhez kapcsolják, így azon a véleményen vannak, hogy valóban élt és uralkodott Nimrud, akinek a története később – komoly változtatások után – megjelenik az Ószövetségben.

Meg kell említeni, hogy a régi szkítáknál létező Nimrud-Gilgames hagyomány még Mátyás király korában is élt, ezt bizonyítja többek között az is, hogy Mátyás szobrot emeltetett a nemzet ősapjának, Herkulesnek.”

(Bunyevácz Zsuzsa: Nimród nyomában II. rész. Őstörténetünk az égre van írva - http://www.magtudin.org/Nimrod%202.htm)

 

II.

 

Komoróczy professzor a hivatkozott interjúban ezt mondta:

 

„A legveszedelmesebb méreg az, amikor leszármazási, vérségi alapon akarják meghatározni, hogy ki tartozik az adott politikai-területi egységhez, a nemzethez - ez ma tetten érhető a magyar jobboldalon. A mai Magyarországon elenyésző azok aránya, akiknek ősei Árpáddal jöttek az országba. Nem csak ők a nemzet.”³

 

Ez a kijelentés méltatlan egy nemzetközi hírű professzorhoz! Az ugyanis nem képzelhető el, hogy nem ismeri a Semino-féle vizsgálatok eredményét. Ezért nyilvánvalóan nem hajlandó a tényeket elfogadni. Ez a politikai korrektség legdurvább, legönzőbb (ezt „nemzeti ego”-ként értem, aminek eltörlését a szabadkőművesek legfőbb célként határoznak meg)  és mindenek előtt legtudománytalanabb megnyilvánulása.

 

„A 2000-ben elvégzett Semino-féle, genetikai vizsgálatsorozat, Y-kromoszómás kutatási eredményei szerint:

- A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es – őskőkorszakbeli – ősapa leszármazottja.

- A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18,

- 11 %-a az EU-7,

- és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda.

Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utódja.” (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)

(Folytatás a lábjegyzetben.) [11]

 

III.

 

Komoróczy professzor a politikai korrektség legdurvább, legönzőbb és mindenek előtt legtudománytalanabb megnyilvánulását mutatja akkor is, amikor Horthy és a zsidó kitelepítés összefüggéséről beszél. A forrásanyagai szelektívek, azokat a bizonyítékokat nem akarja tudomásul venni (itt sem, mint a származásnál), amelyek prekoncepcióját cáfolják, de legalább is árnyalják.

 

„Mindez azt jelenti, hogy a forrásanyag alapján komolyan át kell gondolni, mi volt Horthy, a magyar állam, az egyházak, a magyar nép szerepe 1938 és 1944 között a zsidók törvényi kiszorításában és százezrek elpusztításában. A történelmi felelősség vállalása abban áll, hogy ne engedjünk teret a zsidógyűlöletnek, hogy utasítsuk el a hamis illúziókat.”

 

Nem osztja Komoróczy úr véleményét (gyakorlatilag ugyanarra a forrásanyagra hivatkozva) még a „holokausztmagyarországon.hu” honlap [12] sem.

 

„A minisztertanács június 21-i ülésén Endre és Baky államtitkárok szinte idilli képet festettek az akciókról. A lakosság üdvözölte a zsidók gettósítását, eltávolításukkal megszűnt a feketepiac, a gettók és gyűjtőtáborok ellátása jó, a hatóságok szigorúan, de a keresztény könyörületesség szellemében jártak el. A cinikus hazudozást senki sem vette komolyan. Horthy végül június 26-ra koronatanácsot hívott össze. (Ez annyiban különbözött a minisztertanácstól, hogy a kormányzó is jelen volt.) Itt javasolta Endre és Baky eltávolítását és a deportálások beszüntetését. A kormány jegyzéket fogadott el, melyben elvi engedélyt adtak bizonyos korlátozott zsidó kivándorlásra Svédországba és Palesztinába. 

…

Július 6-án a kormányzó végre bejelentette, amit már június végén elhatározott: leállítja a deportálásokat. A belügyi vezetésre jellemző, hogy az egyértelmű tiltás ellenére a Budapest körüli községekből még július 8-án és 9-én is deportáltak. A deportálások záróaktusa, a többnaposra tervezett budapesti akció azonban elmaradt. A több mint 200 ezer budapesti zsidó - legalábbis egyelőre - megmenekült.”

 

IV.

 

A numerus clausus (1920. évi XXV. tc.) és a három „zsidótörvény” elemzése bebizonyítja, hogy nemcsak a zsidók, hanem a nyugati civilizáció minden követője belekényszerül a politikai korretség szelektív tagadásába.

Ez utóbbi körbe tartoznak a „nemzeti szervezetek” is, közöttük a Horthy Miklós Társaság, elnökük, Zétényi Csukás Ferenc hivatkozott írása alapján.

Ez az írás az őstörténeti jellegű politikai korrektség elutasításával bizonyítja be Komoróczy professzor magyarsággal kapcsolatos állításainak igaztalanságát, viszont írásának befejező részében nem terjeszti ki az őstörténet következményét a jelenkorra.

 

„Én azt a zsidót a keblemre ölelem, akinek a szíve magyar, és a magyar hazáért tesz, gyarapít, dolgozik. A vallása legyen személyes ügye. Viszont, aki először zsidó a lelkében és csak utána magyar, azt nem fogadom el.

Haza és magyar szív, csak egy lehet!” – írja Zétényi Csukás Ferenc.

 

A „Vallása legyen személyes ügye.” megállapítás természetes. Viszont, ha a vallásának értékrendje (aminek alapja a zsidók esetében a megosztottság) eltér az őslakosok (Szent Korona Tagjai) értékrendjétől (közszabadság), akkor már azt kell mondani: „Vallása legyen személyes ügye, de amennyiben eltér a Szent Korona Tagok értékendjétől, akkor nem vehet részt sem a hatalomgyakorlásban, sem az élettér birtoklásában.” 

A két értékrend ugyanis kizárja egymást.

 

A „Haza és magyar szív, csak egy lehet!” jelmondat Zétényi Csukás úr írásában.

 

A haza az az élettér, amelyben a magyar szív által közvetített életünket éljük. A magyar szívet a Lélek Fénye dobogtatja, amely a Szent Koronán keresztül irányít bennünket.

 

Vagyunk annyian Szent Korona Tagok a Csonkaországban (de a Kárpát-medencében is), hogy ne kelljen másként fogalmazni a Teremtő és az Ember közötti Szövetséghez visszatérést, mint 896-ban, a Pusztaszeri Szerződéssel.

Ki meri azt mondani, hogy nem vagyunk elegen a hatalom gyakorlására és életterünk birtoklására, mint a Kárpát-medencében őshonos nép, a lakóság 73,3 %-aként?

 

A válaszhoz elemezzük  Komoróczy professzor gondolataitól elindulva azt, hogy Horthy Miklós nevével jelzett korszak zsidósággal kapcsolatos tevékenysége a teljes politikai korrektség elutasítását mutatja-e, vagy csak szelektíven alkalmazza azt.

 

Komoróczy professzor az idézett interjúban, a „zsidótörvényeket” összefoglalva ezt írja:

„Az egyházi vezetők már az első és a második zsidótörvénynél is dicstelen szerepet vállaltak: a felsőházi vitában mindhárom nagy egyház püspöke messze túlment azon, amit akár az igen szavazatok is megkívántak volna, hiszen kimondottan a zsidók, mint faj és mint vallási közösség ellen foglaltak állást. A harmadik zsidótörvénynél már megtört ez a generális zsidóellenesség, de a keresztény egyházak 1944 nyarán még a kikeresztelkedés lehetőségét is korlátozni próbálták, és a Szálasi-rezsim alatt is - kivételektől, mint a szerzetesrendek, eltekintve - csak a kikeresztelkedett zsidók védelmében léptek fel.”

 

Állításait a Mazsihisz erősíti meg [13] .

A Wikipedia összefoglalása [14] kicsit tárgyilagosabbnak mondható. (A törvénycikkek elérhetőségei itt szerepelnek.)

 

A politikai korrektségen túllép az ősi civilizáció Szent Korona Értékrenddel közvetített társadalomszervezési rendszere.  

 

1.  A 1920. évi XXV. tc. („numerus clausus”) a Szent Korona Tagok (egyetemes magyarság) érdekében és nem a zsidóság ellen fogalmazódott meg.

 

A törvénycikk két nagy jelentőségű rendelkezést tartalmazott.

a.  A nemzetiségek létszámarányos ismeretszerzését írta elő. Ezzel a Magyar Jövőt építette, azt biztosítva, hogy az országot irányítani és vezetni képes „kiművelt emberfők” az egyetemes magyarságból kerüljenek ki.

b.  Az 1867-es liberális Kiegyezésnek a magyarság számára elfogadhatatlan rendelkezését szűntette meg, amely szerint a zsidókat jogilag nem idegen etnikumként, hanem izraelita vallású, egyenlő jogokkal rendelkező magyar állampolgároknak határozta meg.

 

Ez a törvény kijelölte azt az utat, amelyen a magyarság vissza fog térni a Teremtő és az Ember közötti Szövetséghez, éppúgy, mint eleink 896-ban.

Kijelenthető ez annak ellenére, hogy ebben a törvénycikkben szelektív politikai korrektséggel érvényesült a Szent Korona Tagság egyetemes hatalomgyakorlásra irányuló joga. (A szelektivitást a zsidók potenciális hatalomgyakorlásra felkészülő nemzetként fogadja el.)

 

A numerus clausus „tisztításához” alapot szolgáltatott Kmetty Károly, közjogi professzor, aki a Szent Korona Tagságot az államalapító és államalkotó nemzetek egyetemességében határozta meg [15] .

 

     2003-ban néhány zsidó ember aláírást gyűjtött annak érdekben, hogy a zsidóság legyen az országgyűlésben bejegyzett nemzetiség. A szükséges aláírás-szám nem gyűlt össze [16] . Ez azt bizonyítja, hogy tudják, hogy mit jelent az államalapító, és mit az államalkotó nemzet fogalma. És azt is tudták, hogy a parlamentbe bejegyzett nemzetiségek az államalkotók. Akik az aláírást kezdeményezték, a zsidóságot államalkotó nemzetnek fogadták el.

    

Arra, hogy miért nem tartják a zsidó vezetők a zsidóságot államalkotónak, a 2011-es Zsidó Nyári Fesztiválon derült fény: Zoltai Gusztáv megnyitó beszédében a következőt mondta: „mi mind az orvostudományban, mind az iparban, mind a művészetben igyekszünk, és azt hiszem, hogy nem kis sikerrel, helytállni, ezért elvárjuk azt a többségi nemzettől, hogy elismerje, mi is országalapítók vagyunk”. [17]

     Vagyis tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a hatalomgyakorlás azoknak a nemzeteknek a joga, amelyek államalapítónak (országalapítónak) vagy államalkotóknak minősülnek.

     Ezért írtam Zoltai úrnak nyílt levélben a következőket:

     „Ez a kijelentése súlyos, lényeges ismeretek hiányában tett sértés az egyetemes magyarságra nézve, ugyanis a zsidóság és a magyarság értékrendjében ellentétes nemzet, ezért a magyar nemzet, amíg Magyarországot többségében magyarok lakják, nem fogadhatja el, hogy országalapítónak olyan nemzet vallja magát, amely több évezredes hagyományunkkal ellentétes értékrend uralmát akarja ránk kényszeríteni.”

    

       Ez a törvénycikk alapozta meg azt a véleményemet mely szerint „Az, hogy a magyarság Trianon után nem vérzett el, Horthy Miklósnak köszönhető.”

(Amikor ezt a mondatot elmondtam egy székesfehérvári előadásomon, az akkori városvezető „szabaddemoktarák” elhagyták a termet.)

 

2.  Az 1938. évi XV. tc. („Első zsidótörvény”) a Teremtő és az Ember közötti Szövetség visszaállításának második lépése, amivel az élettér birtoklási jogát szabályozta.

A kereskedelmi, pénzügyi és ipari ágazatokban érdekelt zsidók arányát 20 %-ban maximálta.

      

Ebben a törvénycikkben a Szent Korona Tagság egyetemes birtoklási joga ismét szelektív politikai korrektséggel érvényesült. (A szelektivitást a zsidók részleges birtoklási joga jelenti.)

 

3.  Az 1939. évi IV. tc. („Második zsidótörvény”) a Teremtő és az Ember közötti Szövetség visszaállításának harmadik lépése, amely két területet foglalt magában.

a.  A közigazgatási és igazságügyi szerveknél, valamint az oktatás-nevelés területén a hatalomgyakorlást,

b.  az ipar és a kerekedelem területein az élettér birtoklási jogát

     a Szent Korona Tagok számára kizárólagossá tette.

 

Ebben a törvénycikkben a Szent Korona Tagság egyetemes hatalomgyakorlási- és birtoklási jogának szelektív politikai korrektsége csökkent.

 

4.  Az 1941. évi XV. tc. („Harmadik zsidótörvény”) a Teremtő és az Ember közötti Szövetség visszaállításának negyedik lépése, amely szintén két területet foglalt magában.

 

a.  A Szent Korona Tagok következő korosztályának egészsége érdekében csak azok házasságát engedélyezi, akik nem szenvednek fertőző gümőkórban vagy fertőző nemibajban [18] .

b.  Annak érdekében, hogy a Szent Korona Tagok megőrizzék származási tisztaságukat, csak a Szent Korona Tagok egymás közötti házasságát engedélyezi.

 

Ebben a törvénycikkben a Szent Korona Tagság egyetemes hatalomgyakorlási- és birtoklási jogának tejes politikai korrektség-mentességét teremti meg.

 

Az a két törvénycikk, amely látszólag a Teremtő és az Ember Szövetségének visszaállítása ellen hat, csupán az iránymutatás folytatásához szükséges taktikai visszalépésnek minősíthető.

Ezeknek a törvénycikkeknek a keletkezése gazdasági okokra vezethető vissza.

Az egyetemes figyelmeztetés ebből eredően az, hogy a Szent Korona Tagok kizárólagos hatalomgyakorlási- és birtoklási jogának érvényesítéséhez radikális (gyökeres) társadalomszervezési átalakításra van szükség.

 

1.  1926. évi XXII. tc. a hatalomgyakorlásba három jogcímen (bárók, vallás és származás) bevonta a zsidókat.

     Ez a törvénycikk arra figyelmeztet, hogy a megosztottság helyébe lépő közszabadság elvét követő társadalomszervezési rendszer bevezetése elkerülhetetlen.

 

2.  Az 1928. évi XIV. törvénycikk visszaállítja az 1867-es liberális Kiegyezés nemzetiségekre vonatkozó rendeletét, vagyis a zsidók nem idegen etnikumnak, hanem izraelita vallású, egyenlő jogokkal rendelkező magyar állampolgároknak számítottak.  

     Ez a törvénycikk arra figyelmeztet, hogy a Szent Korona Tagok kizárólagos hatalomgyakorlási- és birtoklási jogának érvényesítéséhez

-    a gazdaságközpontú paradigma emberközpontúra váltása, és

-    a paradigmaváltáshoz szükséges értékrend-csere

elkerülhetetlen.

 

Kelt Szegeden, 2017. Földanya havának 9. napján.

Halász József

az Isteni Iránymutatás közvetítője