Ezt a dolgozatot Álmos
fejedelmünk buzdító mondatával ajánlom, mely szerint:
„A derekasságot nem a nép nagy
száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg.”
(Anonymus: Gesta Hungarorum)
Ezt a dolgozat azoknak ajánlom,
akik erősnek érzik magukat ahhoz, hogy őszintén szembenézzenek közeli és távoli
múltunkkal, megértsék azt, hogy a nyugati civilizáció koreszméjének
felváltása az ősi civilizáció gondolkodási mód mintájával elkerülhetetlen
kötelességünk, és ennek megfelelően akarnak cselekedni.
Ennek a dolgozatnak a célja, hogy leleplezze
a lényeges események és azok összefüggéseinek elhallgatását, hamisítását, amit „politikai korrektségnek”
[1]
nevez a nyugati civilizáció tájékoztatási rendszere.
Tudom, hogy ez a dolgozat sokakban
cselekedetre indítva felszabadítja a Lélek bátorságát, de azzal is tisztában
vagyok, hogy többekben megdöbbenést,
másokban ellenérzést kelt.
Azt is tudom, hogy ez a dolgozat a
nyugati civilizáció lekötelezettjeiben gyűlöletet vált ki. Rájuk nem
lehetek tekintettel.
_______________________________________
A politikai korrektségen
túllépés az utóbbi időben kedvenc hivatkozási tétele a politikának.
A gondolatot Trump elevenítette fel kampány-beszédében, amikor feltárta,
hogy az Al-Kaidát Bush, az Iszlám
Államot pedig az Obama – Hillary Clinton páros hozta létre.
Mivel a politikai korrektségen
túllépés gondolatisága szorosan kapcsolódik a nemzetiségi és vallási
kérdésekhez, itt szükséges beszélni róla.
Mindenekelőtt meg kell jegyeznem
az alábbiakat:
Az utóbbi ezer évben az okosság fiai
[2]
voltak a győztesek.
A történelmet a győztesek írják, az írások közül azokat „elrejtik” (apokrifnak
minősítik), amelyek bizonyítják, hogy a
világ fiainak okossága hazugság.
A győztesek által írt történelem
krónikájába becsúsznak olyan árulkodó
adatok, amelyek rámutatnak a hangsúlyozott valóságon túl az igazságra is. (Ezt
bizonyítja a későbbiekben hivatkozott Kiszely-tanulmány.)
Így a történelmi okmányok
igazságtartalmát az méri, hogy egy adott
eseményre vonatkozóan a különböző korokból, különböző nemzetektől származó
dokumentumok többsége a vizsgált dokumentummal azonos vagy eltérő értelmezést
ad-e (erre a bizonyítékokat ld. a Szent Korona Értékrend eredetről és
szabadságról szóló könyvei
[3]
).
A politikai korrektség követésének és elutasításának arányát mindig az elfogadott eszmei iránymutatás
jellege határozza meg.
Amennyiben az eszmei iránymutatást emberi cselekvésnek tekintjük (történeti
alkotmányosság), akkor csak szelektivitással nyilvánulhat meg a
politikai korrektség elutasítása, hiszen az eszmére épülő paradigma (koreszme) alapja a megosztottság. Tehát
nyilvánvaló, hogy a kirekesztők vallási,
etnikai, kulturális jellemzői alapján létrejött csoportokat nem lehet
megsérteni, míg a kirekesztettekét – az „oszd meg és uralkodj rajta” elv érvényesülése érdekében – szükségszerű.
Abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy az eszmei iránymutatás Istentől származik (történelmi
alkotmányosság), akkor érvényesülhet a
politikai korrektség teljes elvetése, hiszen ez az eszme a közszabadságra épül.
A politikai korrektségen túllépés
gondolata nem új, szelektív alkalmazása
folyamatos a történelem során.
A szelektív túllépés a politikai korrektségen a nyugati civilizáció
hatalom-megőrzési eszközét jelenti, amely abban nyilvánul meg, hogy a kirekesztettek vallási, etnikai,
kulturális közösségeit nemhogy tilos,
hanem kívánatos megsérteni, míg a kirekesztők bármilyen közösségének bármilyen
eszközzel történő megsértése (akár
az igazság feltárásával is) törvénybe
ütköző, üldözött cselekedet.
Ezért (is) határozzák meg a
nyugati civilizáció jogászai a jogot a
hatalom érdekérvényesítését biztosító – felülről lebontó – eszközként.
A jelenkori példa is ezt
támasztja alá: A hazájukból elűzött
arabok és az iszlám vallás szélsőséges követői visszavágását (terrorizmusnak nevezve) vallási és
etnikai támadásra használja a nyugati civilizáció minden médiája,
politikusa, közszereplője.
Annak feltárása változatlanul a politikai korrektség
tilalmába ütközik, hogy az arabok
Európába történő tömeges menekülését az USA és NATO-csatlósai (közte
Magyarország) terrorista (politikai
és gazdasági hatalom megszerzése érdekében kifejtett erőszakkal vívott) háborúja váltotta ki, akik az elüldözöttek életterét megsemmisítették
saját hazájukban.
Annak a feltárása is tabu-téma,
hogy a Lisszaboni Szerződés II. része
(Működési Szabályzat) a 80. cikkben
[4]
lehetőséget ad a befogadási kvóta hatályba léptetésére.
Vagyis a nyugati civilizáció eszmeisége a következmény vonatkozásában túllép a
politikai korrektségen, az okot viszont továbbra is tabuként kezeli.
Az ősi civilizáció Szent Korona Értékrenddel közvetített
társadalomszervezési rendszere védi az
embert, az ember által teremtett értékeket, valamint az azonos területen
élő és azonos értékendet követő emberek érdekérvényesítésére hivatott államot. Ennek a feladatnak a
teljesítése során megtagad minden
politikai korrektséget, bárkivel és bármivel kapcsolatos is az.
Ennek törvényszerű következménye,
hogy a jogot a társadalmi együttélés
Isteni Iránymutatással irányított, alulról felépülő szabályrendszereként
határozza meg.
Az érdekvédelem megköveteli eredetünk ismeretét, amely Isteni Iránymutatásként
rögzíti, hogy az államalapító és
államalkotó nemzetek tagjainak (a Szent Korona Tagjainak) életterük feletti tulajdonlása közösen gyakorolt,
elidegeníthetetlen jog, a hatalomgyakorlás és életterük feletti birtoklás pedig
kizárólagos jog.
A Szent Korona Értékrend ennek
megfelelően határozza meg az eredetet és
az ebből eredő nemzetiségi és vallási irányelveit
[5]
.
Ebben a vonatkozásban kiemelt jelentősége van a zsidóság helyzete
értelmezésének.
Akkor, amikor a zsidók a politikai korrektségnek a
látszatát sem akarják kelteni, akkor, amikor kirekesztőségüket hangoztatják, alaptalan és elfogadhatatlan ezt törvénybe
foglalt büntetéssel fenyegetve megkövetelni velük szemben.
I. Származás és istenhit
Komoróczy Géza
[6]
professzornak a Hetek 2012. 05. számában
[7]
megjelent
gondolatai közül egyet elemzett Zétényi Csukás Ferenc, a Horthy Mikós Társaság
elnöke, közösségi oldalán
[8]
(egy
közvetett forrást idézve):
„A honfoglalás előtt a magyar
törzsek már találkozhattak zsidó kereskedőkkel. Ennél erősebb kapcsolatnak
bizonyult a kazár birodalommal való
érintkezés, amelynek nagyfejedelmi udvara zsidó hitre tért. A magyar törzsek a
birodalom mellett vagy éppen annak keretei között éltek a 8-9. században, és
volt olyan időszak, amikor a kazárok szövetségesei voltak. Márpedig könnyen
elképzelhető, hogy nemcsak a kazárok,
hanem szövetségeseik vezetői is felvették a zsidó vallást. Ezért merem azt
mondani - magamban egy kicsit nevetve azon a fricskán, amit ez a mélymagyar
tudatnak jelent -, hogy ha valaki
egyáltalán zsidó volt a honfoglaló magyarok között, akkor Árpád fejedelem
biztosan.”
Ez a mondat származásra és
vallásra vonatkozóan egyaránt távol áll
az igazságtól.
Komoróczy professzor úrnak a
vallás felvételével és a származással kapcsolatos állításai egyaránt mutatják,
hogy a világ fiainak okossága bizony
szemen szedett hazugság, még az el nem rejtett bizonyítékok alapján is.
1. A magyarok Istenhitével kapcsolatos tények a nyugati civilizáció
szerint elfogadott írások alapján
„Felvetődik a
kérdés, hogy miért nem maradtak fenn ősi magyar istennevek? Azért, mert ilyenek
soha nem voltak. A magyarok ősei
egyistenhívők voltak, egy Istent imádtak, a világegyetem teremtőjét, vagy ahogyan azt Anonymus nevezi:
"a mindenek Urát". Egyedül hozzá fohászkodtak és csak neki
mutattak be áldozatokat. Theophylaktosznál
ezt olvassuk: "A turkok (magyarok) csupán azt imádják és nevezik Istennek,
aki a világmindenséget teremtette". Ibn Fadlan pedig azt írja,
hogy "a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknél feljebbvalónak
tartják". Ugyancsak Anonymusnál olvassuk, hogy "Árpád vezér,
akinek a mindenség Istene volt a vezetője, Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy
az Isten győzelmet adott nekik az isteni kegyelem volt velük". Kézai
Simonnál írta le, hogy hadbahíváskor "Isten és a magyar nép szava"
szólt a kikiáltók hangján. A Lehel-mondában pedig azt találjuk, hogy "Mi a
nagy Isten bosszúja vagyunk". A Képes Krónika, a Budai Krónika és
Thuróczy János krónikája a magyar honfoglalást így kezdi: "Árpád a
mindenható Isten kegyelmét kérte".”
(Kiszely
István: Az ősmagyarok hitvilága http://www.kiszely.hu/istvan_dr/021.html)
A Kiszely professzor által
hivatkozott példák azt bizonyítják, hogy a
magyarság istenhite azt a Szövetséget követi, amit a Teremtő minden Emberrel
(nem egy embercsoporttal!) kötött. Ezt a Szövetséget a Paralel (Magyar)
Biblia írja le Jézus anyanyelvén, arámiul (ez a nyelv a ma beszélt magyar nyelv
szógyökei 60 %-ának forrása). És ezt a Szövetséget tartotta XXIII. János a
Jézusi Tanítás alapjának az ószövetségi (talmudi) „ósdi judaizmus” helyett
[9]
.
„Kezdetben…
1. Kezdetben létezett a
Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy „Egy”-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan,
kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ.
2. ÍZ „volt” a Kezdetben és „van” örökké a Minden felett.
3. ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságban hordta az
ősanyagot. Az ősanyagban - az ősvizet. Az ősvízben – az Élet ígéretét. E három
egységét is hittük. Neve: TEN.
4. Így lett nekünk a „kezdet”: ÍZ-TEN.
A Szövetség
5. Amikor EN-LIL megteremtette
így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedő Szent Koronáját annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akit már
előbb a Földre küldött és most kegyes szemmel nézett rájuk.
…
17. Az Ég lakói jól
teljesítették a Szövetséget. Mert – ahogy
a földi EM-BAR testében él a Lélek fénye – és annak ereje által uralja,
formálja az anyagot – folytatva ÍZ-TEN akarata szerint a Teremtés munkáját – ugyanúgy az Ég lakói között ÉN-KI volt az, aki a Lélek – ÉN-LIL - ereje által
teremtett tovább minden anyagot és testet.”
(Magyar
Biblia – http://nemzetiegyseg.com/MAGYARBIBLIA.pdf)
2. A magyarok származását
meghatározza a Pusztaszeri Alkotmány első pontja
„Amíg Nimród-Gilgames és Álmos
maradéka él, a hun-avar és a magyarok új törzsszövetsége csakis Nimród
véréből választ új fejedelmet. Ezek mindig az oroszlános vagy
turul-sasos nemzetségi családokból kerüljenek ki.”
A Tóra (Ószövetség) végrehajtási utasításának tekinthető Talmud így jellemzi Nimródot és isteni
leszármazottját, Jézust:
„Ábrahám apánkat a gonosz Nimród
letaszította a tüzes kemencébe…” (Pesachim 118.a. lap.)
„Te gonosz, te gonosznak fia, az
istentelen Nimród fiának fia…” (Pesachim 91. a. lap.) (A Talmudisták „Nimród fiának fia” elnevezés alatt a názáreti Jézust
értik.)
Ezek után meg kell ismernünk
Nimródot.
2.1 Az Ószövetségben
[10]
ezt olvassuk
„Mózes I. Könyve 9. rész:
22. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét,
és hírűl adá künnlevő két testvérének.
….
25. Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája
legyen atyjafiai közt.
26. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene,
néki légyen szolgája Kanaán!
27. Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek
sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
Mózes I. Könyve 10. rész:
1. Ez pedig a Noé fiainak,
Sémnek, Khámnak és Jáfetnek
nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.
….
8. Khús nemzé Nimródot is;
ez kezde hatalmassá lenni a földön.
9. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász
az Úr előtt, mint Nimród.”
2.2
Ezzel szemben a nyugati civilizáció által is elfogadott írások ezt tartalmazzák
„Rawlison kutatásai is
megerősítik azt a régi hagyományt, hogy Nimrudnak két fia volt Mezopotámiában.
Mindkét fiúról egy-egy várost neveztek el: Káldeában volt MUGEIR (Magor?),
Adzsemben HUN-URI (Hunor?). Keveset foglalkoznak azzal, hogy a történetírás
atyjának nevezett Hérodotosz a szkítákat
Herkulestől származtatja, akinek három fia volt: Agatirs, Gelon és Szkíta. Ma már tudjuk, hogy a görögök Herkulese
a mezopotámiai Gilgames görög változata. Az akkád nyelven írt Gilgames
eposznak azonban megvannak a sokkal korábbi, sumer nyelven írt eredeti
töredékei, amelyek alapján a Gilgames eposz készült. Ma már a kutatók az egész eposzt a Bibliában említett hatalmas
uralkodó, Nimrud nevéhez kapcsolják, így azon a véleményen vannak, hogy valóban
élt és uralkodott Nimrud, akinek a története később – komoly változtatások után
– megjelenik az Ószövetségben.
Meg kell említeni, hogy a régi
szkítáknál létező Nimrud-Gilgames
hagyomány még Mátyás király korában is élt, ezt bizonyítja többek között az
is, hogy Mátyás szobrot emeltetett a nemzet ősapjának, Herkulesnek.”
(Bunyevácz Zsuzsa: Nimród nyomában II.
rész. Őstörténetünk az égre van írva - http://www.magtudin.org/Nimrod%202.htm)
II.
Komoróczy professzor a
hivatkozott interjúban ezt mondta:
„A legveszedelmesebb méreg az,
amikor leszármazási, vérségi alapon akarják meghatározni, hogy ki tartozik az
adott politikai-területi egységhez, a nemzethez - ez ma tetten érhető a magyar
jobboldalon. A mai Magyarországon
elenyésző azok aránya, akiknek ősei Árpáddal jöttek az országba. Nem csak ők a
nemzet.”3
Ez a kijelentés méltatlan egy
nemzetközi hírű professzorhoz! Az ugyanis nem képzelhető el, hogy nem ismeri a
Semino-féle vizsgálatok eredményét. Ezért nyilvánvalóan nem hajlandó a tényeket elfogadni. Ez a politikai korrektség
legdurvább, legönzőbb (ezt „nemzeti ego”-ként értem, aminek eltörlését a
szabadkőművesek legfőbb célként határoznak meg) és mindenek előtt
legtudománytalanabb megnyilvánulása.
„A 2000-ben elvégzett
Semino-féle, genetikai vizsgálatsorozat, Y-kromoszómás kutatási eredményei
szerint:
- A magyar férfiak 60 %-a az
EU-19-es – őskőkorszakbeli – ősapa leszármazottja.
- A magyar férfiak további 13,3
%-a az EU-18,
- 11 %-a az EU-7,
- és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda.
Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy
ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt
férfiak utódja.” (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3.
bekezdés.)
(Folytatás a lábjegyzetben.)
[11]
III.
Komoróczy professzor a politikai korrektség legdurvább,
legönzőbb és mindenek előtt legtudománytalanabb megnyilvánulását mutatja akkor
is, amikor Horthy és a zsidó
kitelepítés összefüggéséről beszél. A forrásanyagai szelektívek, azokat a
bizonyítékokat nem akarja tudomásul
venni (itt sem, mint a származásnál), amelyek prekoncepcióját cáfolják, de legalább is árnyalják.
„Mindez azt jelenti, hogy a
forrásanyag alapján komolyan át kell
gondolni, mi volt Horthy, a magyar állam, az egyházak, a magyar nép szerepe
1938 és 1944 között a zsidók törvényi kiszorításában és százezrek
elpusztításában. A történelmi felelősség vállalása abban áll, hogy ne
engedjünk teret a zsidógyűlöletnek, hogy utasítsuk el a hamis illúziókat.”
Nem osztja Komoróczy úr
véleményét (gyakorlatilag ugyanarra a forrásanyagra hivatkozva) még a
„holokausztmagyarországon.hu” honlap
[12]
sem.
„A minisztertanács június 21-i
ülésén Endre és Baky államtitkárok szinte idilli képet festettek az
akciókról. A lakosság üdvözölte a zsidók gettósítását, eltávolításukkal
megszűnt a feketepiac, a gettók és gyűjtőtáborok ellátása jó, a hatóságok
szigorúan, de a keresztény könyörületesség szellemében jártak el. A cinikus
hazudozást senki sem vette komolyan. Horthy
végül június 26-ra koronatanácsot hívott össze. (Ez annyiban különbözött a
minisztertanácstól, hogy a kormányzó is jelen volt.) Itt javasolta Endre és Baky eltávolítását és a deportálások beszüntetését. A kormány jegyzéket fogadott el,
melyben elvi engedélyt adtak bizonyos
korlátozott zsidó kivándorlásra Svédországba és Palesztinába.
…
Július 6-án a kormányzó végre bejelentette, amit már június végén
elhatározott: leállítja a
deportálásokat. A belügyi vezetésre jellemző, hogy az egyértelmű tiltás
ellenére a Budapest körüli községekből még július 8-án és 9-én is deportáltak. A deportálások záróaktusa, a többnaposra
tervezett budapesti akció azonban elmaradt. A több mint 200 ezer budapesti
zsidó - legalábbis egyelőre - megmenekült.”
IV.
A numerus clausus (1920. évi XXV. tc.) és a három „zsidótörvény” elemzése
bebizonyítja, hogy nemcsak a zsidók,
hanem a nyugati civilizáció minden
követője belekényszerül a politikai korretség szelektív tagadásába.
Ez utóbbi körbe tartoznak a
„nemzeti szervezetek” is, közöttük a
Horthy Miklós Társaság, elnökük, Zétényi Csukás Ferenc hivatkozott írása
alapján.
Ez az írás az őstörténeti jellegű
politikai korrektség elutasításával bizonyítja be Komoróczy professzor
magyarsággal kapcsolatos állításainak igaztalanságát, viszont írásának befejező
részében nem terjeszti ki az őstörténet következményét
a jelenkorra.
„Én azt a zsidót a keblemre
ölelem, akinek a szíve magyar, és a magyar hazáért tesz, gyarapít, dolgozik. A vallása legyen személyes ügye. Viszont, aki először zsidó a lelkében és csak utána magyar, azt nem fogadom el.
Haza és magyar szív, csak egy lehet!” – írja Zétényi Csukás Ferenc.
A „Vallása legyen személyes ügye.” megállapítás természetes. Viszont,
ha a vallásának értékrendje (aminek alapja a zsidók esetében a megosztottság)
eltér az őslakosok (Szent Korona Tagjai) értékrendjétől (közszabadság), akkor
már azt kell mondani: „Vallása legyen
személyes ügye, de amennyiben eltér a Szent Korona Tagok értékendjétől, akkor
nem vehet részt sem a hatalomgyakorlásban, sem az élettér birtoklásában.”
A két értékrend ugyanis kizárja egymást.
A „Haza és magyar
szív, csak egy lehet!” jelmondat Zétényi Csukás úr írásában.
A haza az az élettér,
amelyben a magyar szív által közvetített életünket éljük. A magyar szívet a
Lélek Fénye dobogtatja, amely a Szent Koronán keresztül irányít bennünket.
Vagyunk annyian Szent Korona Tagok a Csonkaországban (de a Kárpát-medencében
is), hogy ne kelljen másként fogalmazni a Teremtő és az Ember közötti Szövetséghez
visszatérést, mint 896-ban, a Pusztaszeri Szerződéssel.
Ki meri azt mondani, hogy nem
vagyunk elegen a hatalom gyakorlására és életterünk birtoklására, mint a Kárpát-medencében őshonos nép, a lakóság 73,3 %-aként?
A válaszhoz elemezzük Komoróczy professzor gondolataitól elindulva
azt, hogy Horthy Miklós nevével jelzett
korszak zsidósággal kapcsolatos tevékenysége a teljes politikai korrektség
elutasítását mutatja-e, vagy csak szelektíven alkalmazza azt.
Komoróczy professzor az idézett interjúban, a
„zsidótörvényeket” összefoglalva ezt írja:
„Az egyházi vezetők már az első és a második zsidótörvénynél is
dicstelen szerepet vállaltak: a felsőházi vitában mindhárom nagy egyház püspöke
messze túlment azon, amit akár az igen szavazatok is megkívántak volna, hiszen kimondottan a zsidók, mint faj és mint
vallási közösség ellen foglaltak állást. A harmadik zsidótörvénynél már megtört ez a generális zsidóellenesség, de a keresztény egyházak 1944 nyarán még a kikeresztelkedés lehetőségét is
korlátozni próbálták, és a Szálasi-rezsim alatt is - kivételektől, mint a
szerzetesrendek, eltekintve - csak a kikeresztelkedett zsidók védelmében léptek
fel.”
Állításait a Mazsihisz erősíti
meg
[13]
.
A Wikipedia összefoglalása
[14]
kicsit tárgyilagosabbnak mondható. (A törvénycikkek elérhetőségei itt
szerepelnek.)
A politikai korrektségen túllép az ősi civilizáció Szent Korona
Értékrenddel közvetített társadalomszervezési rendszere.
1. A 1920. évi XXV. tc. („numerus clausus”) a Szent Korona Tagok
(egyetemes magyarság) érdekében és nem a zsidóság ellen fogalmazódott meg.
A törvénycikk
két nagy jelentőségű rendelkezést tartalmazott.
a. A nemzetiségek létszámarányos
ismeretszerzését írta elő. Ezzel a Magyar Jövőt építette, azt biztosítva, hogy az országot irányítani és vezetni képes
„kiművelt emberfők” az egyetemes magyarságból kerüljenek ki.
b. Az 1867-es liberális
Kiegyezésnek a magyarság számára elfogadhatatlan rendelkezését szűntette meg,
amely szerint a zsidókat jogilag nem idegen etnikumként, hanem izraelita
vallású, egyenlő jogokkal rendelkező magyar állampolgároknak határozta meg.
Ez a törvény kijelölte azt az utat, amelyen a magyarság
vissza fog térni a Teremtő és az Ember közötti Szövetséghez, éppúgy, mint
eleink 896-ban.
Kijelenthető ez annak ellenére,
hogy ebben a törvénycikkben szelektív politikai korrektséggel érvényesült a Szent Korona Tagság egyetemes hatalomgyakorlásra irányuló joga. (A szelektivitást a zsidók
potenciális hatalomgyakorlásra felkészülő nemzetként fogadja el.)
A numerus clausus
„tisztításához” alapot szolgáltatott Kmetty
Károly, közjogi professzor, aki a
Szent Korona Tagságot az államalapító és államalkotó nemzetek egyetemességében
határozta meg
[15]
.
2003-ban néhány zsidó ember aláírást gyűjtött annak érdekben,
hogy a zsidóság legyen az
országgyűlésben bejegyzett nemzetiség. A szükséges aláírás-szám nem gyűlt
össze
[16]
.
Ez azt bizonyítja, hogy tudják, hogy mit jelent az államalapító, és mit az
államalkotó nemzet fogalma. És azt is tudták, hogy a parlamentbe bejegyzett nemzetiségek az államalkotók. Akik az
aláírást kezdeményezték, a zsidóságot államalkotó
nemzetnek fogadták el.
Arra,
hogy miért nem tartják a zsidó vezetők a
zsidóságot államalkotónak, a 2011-es Zsidó Nyári Fesztiválon derült fény:
Zoltai Gusztáv megnyitó beszédében a következőt mondta: „mi mind az
orvostudományban, mind az iparban, mind a művészetben igyekszünk, és azt
hiszem, hogy nem kis sikerrel, helytállni, ezért elvárjuk azt a
többségi nemzettől, hogy elismerje, mi is országalapítók vagyunk”.
[17]
Vagyis tökéletesen tisztában vannak azzal,
hogy a hatalomgyakorlás azoknak a nemzeteknek
a joga, amelyek államalapítónak (országalapítónak) vagy államalkotóknak
minősülnek.
Ezért írtam Zoltai úrnak nyílt levélben a
következőket:
„Ez a kijelentése súlyos,
lényeges ismeretek hiányában tett sértés az egyetemes magyarságra nézve, ugyanis a zsidóság és a magyarság értékrendjében
ellentétes nemzet, ezért a magyar
nemzet, amíg Magyarországot többségében magyarok lakják, nem fogadhatja el,
hogy országalapítónak olyan nemzet vallja magát, amely több évezredes
hagyományunkkal ellentétes értékrend uralmát akarja ránk kényszeríteni.”
Ez a törvénycikk alapozta meg azt a véleményemet mely szerint „Az, hogy a magyarság Trianon után nem vérzett
el, Horthy Miklósnak köszönhető.”
(Amikor ezt a mondatot
elmondtam egy székesfehérvári előadásomon, az akkori városvezető
„szabaddemoktarák” elhagyták a termet.)
2. Az 1938. évi XV. tc. („Első
zsidótörvény”) a Teremtő és az Ember közötti Szövetség visszaállításának második lépése, amivel az élettér birtoklási jogát szabályozta.
A kereskedelmi, pénzügyi és ipari ágazatokban érdekelt zsidók arányát 20 %-ban maximálta.
Ebben a törvénycikkben a Szent Korona Tagság egyetemes birtoklási joga
ismét szelektív politikai korrektséggel
érvényesült. (A szelektivitást a zsidók részleges birtoklási joga jelenti.)
3. Az 1939. évi IV. tc. („Második zsidótörvény”) a Teremtő és
az Ember közötti Szövetség visszaállításának harmadik lépése, amely két területet foglalt magában.
a. A közigazgatási és igazságügyi szerveknél, valamint az oktatás-nevelés
területén a hatalomgyakorlást,
b. az ipar és a kerekedelem területein az élettér birtoklási jogát
a
Szent Korona Tagok számára kizárólagossá tette.
Ebben a törvénycikkben a Szent Korona Tagság egyetemes
hatalomgyakorlási- és birtoklási jogának szelektív
politikai korrektsége csökkent.
4. Az 1941. évi XV. tc. („Harmadik
zsidótörvény”) a Teremtő és az Ember közötti Szövetség visszaállításának negyedik lépése, amely szintén két
területet foglalt magában.
a. A Szent Korona Tagok
következő korosztályának egészsége érdekében csak azok házasságát engedélyezi, akik nem szenvednek fertőző gümőkórban
vagy fertőző nemibajban
[18]
.
b. Annak érdekében, hogy a
Szent Korona Tagok megőrizzék származási tisztaságukat, csak a Szent Korona Tagok egymás közötti házasságát engedélyezi.
Ebben a törvénycikkben
a Szent Korona Tagság egyetemes hatalomgyakorlási- és birtoklási jogának tejes politikai korrektség-mentességét
teremti meg.
Az a két törvénycikk, amely
látszólag a Teremtő és az Ember Szövetségének visszaállítása ellen hat, csupán az iránymutatás folytatásához szükséges
taktikai visszalépésnek minősíthető.
Ezeknek a törvénycikkeknek a keletkezése gazdasági okokra vezethető vissza.
Az egyetemes figyelmeztetés ebből
eredően az, hogy a Szent Korona Tagok kizárólagos
hatalomgyakorlási- és birtoklási jogának érvényesítéséhez radikális (gyökeres) társadalomszervezési
átalakításra van szükség.
1. 1926. évi XXII. tc. a
hatalomgyakorlásba három jogcímen (bárók, vallás és származás) bevonta a zsidókat.
Ez a törvénycikk arra
figyelmeztet, hogy a megosztottság helyébe
lépő közszabadság elvét követő társadalomszervezési rendszer bevezetése
elkerülhetetlen.
2. Az 1928. évi XIV. törvénycikk visszaállítja az 1867-es liberális Kiegyezés nemzetiségekre vonatkozó
rendeletét, vagyis a zsidók nem idegen etnikumnak, hanem izraelita vallású, egyenlő jogokkal rendelkező magyar állampolgároknak
számítottak.
Ez a törvénycikk arra
figyelmeztet, hogy a Szent Korona Tagok kizárólagos hatalomgyakorlási- és birtoklási
jogának érvényesítéséhez
- a gazdaságközpontú
paradigma emberközpontúra váltása, és
- a paradigmaváltáshoz szükséges
értékrend-csere
elkerülhetetlen.
Kelt Szegeden, 2017. Földanya
havának 9. napján.
Halász József
az Isteni Iránymutatás
közvetítője