Áldás és áldozat

Áldást gyakran kérünk. Azt viszont kevesen akarják érteni, hogy az áldás egy természetes kettős egység egyik pólusa, aminek a párja az áldozat.

 

Most elsősorban nem a személyes dolgokra kért áldásra gondolok (bár az alábbiak arra is vonatkoznak), amikor a fiú áldást kér apjától a választott párjával kötött házasságára, vagy amikor egy tevékenységünkre kérünk áldást Istentől, aminek eredménye nekünk, családunknak, vagy egy kis közösségnek az életére van kedvező hatással.

 

Arról az áldásról akarok beszélni, amit azért kérünk a Teremtőtől és Boldogasszony Anyánktól, hogy biztosak legyünk abban, hogy amit tenni akarunk, Nemzetünk, az Emberiség, a Világmindenség érdekében, az helyes, és azok számára, akiktől az áldást kérjük kedves, akaratával azonos.

 

A Nemzet, az Emberiség, a Világmindenség most hatalmas veszélyben van. Az „életben maradni vagy elveszni” kérdésre egy hajszálvékony szálon lebeg fölöttünk a válasz. A szál nem sokáig tud már kitartani. A választ nekünk kell megadni, nem szabad azokra bízni, akik megfogalmazták a kérdést.

Az természetes, hogy az emberek túlnyomó részének az „életben maradni” válasz az elfogadható.

Azt az elmúlt ezer év bizonyította, hogy a „túlélési szokások” (amelyet Amarthya Sen „negatív szabadságnak” nevez) nem vezettek eredményre. A „túlélési szokások” helyett az „élési hagyományokat” kell követnünk.

 

Ezek a hagyományok jelölik ki azokat az áldozatokat, amelyeket azoknak kell teljesíteniük, akik az áldást kérték, és azoknak is, akik kedvezményezettjei lesznek az áldással kísért eredménynek.

 

Nagyboldogasszony Napja és Hétfájdalmú Boldogasszony Napja között 32 nap telik el, az áldást kérő és az áldozatot meghatározó (eskütételi) nap között.   

Az Atya áldását megkaptuk azzal, hogy akaratának valóra váltását több mint egy ember vállalta magára, Dobogókőn, Nagyboldogasszony Napján. Boldogasszony Anyánk áldása is kíséri tevékenységünket, amit Lendvay Katika közvetítésével kaptunk meg (https://www.facebook.com/feketenelendvai/posts/10212422625218556).

 

A Szer 32 napja alatt lelki-, szellemi- és fizikai áldozatot teljesítettünk.

 

Mindenkinek éreznie kell: az áldozatok teljesítésével többek leszünk, és amit elveszítünk, azt el kell veszítenünk.

Ennek az oka az, hogy az áldozatokat sohasem magunkért és magunk hozzuk, hanem Boldogasszony Anyánk irányításával és támogatásával.

  

A Lelki áldozattal Boldogasszony, mint Levegő Anyánk segít bennünket ahhoz, hogy bennünk a Lélek Fénye felülemelkedjen a lélekmosás szennyein.

 

Amikor Szellemi áldozatot hozunk, akkor Boldogasszony, mint Víz Anyánk tisztítja meg szellemünket az agymosás mocskaitól.

 

Az Anyagi áldozat meghozatalakor Boldogasszony, mint Föld Anya megtanít bennünket arra, hogy az elemekkel miként kell a Teremtő feladatának kegyelmezettjeként értéket teremteni, és – mint Tűz Anya – megtanít életünket, és - az anyaggal együtt teremtett - időnket úgy alakítani, hogy azzal szolgáljuk a Teremtő és az Ember közötti Szövetséget.

 

Hétfájdalmú Boldogasszony Napját követő vasárnap Pusztaszeren esküt tesznek a Teremtő és az Ember közötti Szövetség visszaállítására azok, akik az elmúlt 32 napban olyan mértékben hoztak lelki-, szellemi- és anyagi áldozat, hogy azzal alkalmassá váltak az Atya és Boldogasszony áldásával - élési hagyományainkat követve – az „életben maradni” válasz adására korunk legfontosabb kérdésére.

 

Áldás!

 

Halász József

az Isteni Iránymutatás közvetítője